"Naponta tisztázd magadban, mit akarsz kapni az élettől. Gondolj rá úgy, mintha máris a tiéd lenne." ( Louise L. Hay )
Oldaldobozból a zene eltávolítva, blogolásra felkészülve, kávé, cigi… Mi kell még? Ja, igen! Jó reggelt mindenkinek! : ) Nos hát ami azt illeti azóta nem írtam ide, mióta úgymond elkezdődött az életemben a nagy ide-oda rohangálás. Legelőször is kezdjük ott, hogy volt egy párom akivel egy évig együtt voltam. Eközben jöttek, mentek a dolgok a maguk rendjén. Tavaly szeptemberben még nem hittem, hogy lesz jó kedvem valaha, de így történt, ahogy ma reggel is. Felkeltem, kipattantam az ágyból és hirtelen a felismerés belém hasított. Az elmúlt egy évben mit csináltam? Őszintén szólva, semmit. Ez itt a legnagyobb baj. Tanultam, dolgozgattam, de körülbelül ennyi. Semmi érdemre méltót nem tettem le az asztalra. Lassan mindenkivel megszakad a kapcsolatom, elveszítek mindenkit, de nem szokásom feladni, pedig ahhoz aztán nagyon értek. Elkezdek valamit, nem tetszik vagy valaki beleköp a levesbe, én pedig otthagyom az egészet ahogy van. Az egész kabarétörténet lényege viszont az, hogy mindig belekezdek valami újba, így tettem ezt most is. Lassan 4-5 hónapja van párom ismét, akit szeretek, de azért nem árt, ha kicsit felnövünk a feladatokhoz! : )
Ismerkedem az új emberekkel, új környezettel. Mondhatni nem könnyű, de nem is nehéz. Szerencsére mindig kihozom magamból a móka rókát és így könnyebb az élet. Az elmúlt időben sok mindenen mentem keresztül. Rájöttem arra, hogy csak úgy lehet valaki belőlem ( na nem akarok kormányfő lenni, senki ne ijedjen meg ), ha az álmaimat megpróbálom felépíteni és megszerezni. Nem véletlen az idézet.
Túl sok minden van amit leírhatnék. A fájó múlt, a bizarr jelen és a ködös jövő. Kicsit George Lucas szaga van a történetnek érzem, de akkor is… A múltról nem írok, mert a múltból nem lehet táplálkozni. A jelent irányítani kell egyedül vagy közös erővel. A jövőbe pedig nem lehet belelátni. Bármi megtörténhet. Így is történt. Szerencsésen ráakadtam régen látott, nagyon kedves barátosnémra, akivel végre megint beszélgetek. Sikerült megismernem egy jó fej srácot akivel tudok beszélgetni amikor a gép előtt ülök és fáj a foga :D Megismertem sok embert az új év küszöbén akiktől annyira nem szeretnék elszakadni és a jelen kapcsolatait, erre szeretném építeni. Zárásképpen pedig a képről pár szót. Miért pont Sam Worthington? Mindenki hülyének néz már az Avatar, Terminator, Clash of the Titans miatt, bár nem értem miért. Az ember mindig rajong valakiért akit nem tud megszerezni. Ez a fajta rajongás pedig olyan mint a kisgyereknél az anyuka. Attól, hogy felnőtt lettél, az édesanyád szemében, örökre gyerek maradsz. Nem valami frappáns az összehasonlítás, de valahogy így is fel lehet fogni. De a kép… Így érzem magam. Ülök, nézek ki a fejemből egyedül és azon töprengem, vajon mi lesz és ami van, miért történik velem? Van ennek értelme? Vajon lesz-e valaha olyan, hogy megfog érteni engem is az, akiért rajongok, vagy őszintén beszélek?
Tegyünk pontot a végére mindennek és ne drámázzunk! Induljon ez a nap úgy, ahogy én azt elképzeltem! Boldogan, vidáman, tele erővel és örömmel, amit senki nem vehet el!
Adás vége! Este találkozunk! ;)
https://www.youtube.com/watch?v=6593Wot40Wc
