Egy újabb szép nap köszöntött ránk itt az emberek világában. Manapság nem becsüljük meg már a napokat se. Csak monoton módon hajtjuk magunkat a mókuskerékben majd a nap vége felé amikor már az otthon melegében vagyunk, semmi mással nem törődünk csak magunkkal. Jó ez így kérdem én. Ha egyedül van valaki természetesen, de ha van melletted valaki, miért nem a másikkal törődik? Törődés... Sok szempontból a törődés szó mindenkinek mást jelent.

Törődés szó jelentése

Sokat töpreng az ember azon, hogy miután elkezd tudni dolgokat, vajon jobb lesz-e, megváltja a világot esetleg milliomos lesz, feltaláló, tűzoltó és még sorolhatnánk. Idestova lassan 30 éve az embernek arra sincs gondja, hogy egyen, mivel a pelust is kicserélik alatta. Ez az évek során változik, de a legvégén ugyanúgy rajtunk lesz a pelenka, ha akarjuk, ha nem... Ezen idő alatt az embernek gondolataik támadnak, vajon mindent jól csináltam? Vajon mit kell még csinálnom? Mi vár még rám? Mit rontottam el?

Én például azon gondolkozom, hogy mi lesz, nem pedig azon, hogy mi volt. Sok minden dolog történt ami jó és sok minden ami rossz. Ahogy mondani szokás a barátok jönnek, mennek, ez igaz a családra is. Néha nem tudja az ember, hogy van-e még családja, vagy az már teljesen széthullott. Néha jó a család, néha pedig idegesítő, kell egy kis magány, egy kis elvonulás. De egy családtag elvesztése sose jó. Van aki ilyenkor azon töpreng, bárcsak több időt töltöttem volna vele, bárcsak még egy kis időt maradt volna, mi lett volna, ha nem így történik. Előjönnek a régi emlékek, amikor még kamaszon a sok badarságot csináltuk, nem törődve azzal, hogy milyen az osztályzat, csak görbüljön majd lesz valami. Manapság már ez se elég. Pedig a nagyszülők is megmondták, akik közül páran még az általánost se fejezték be, tanulj ameddig tudsz. Néha én is bánom, hogy nem tanulok már, de ez nem igaz! Az ember minden nap tanul valamit, fejlődik, a képességeit fejleszti és olyan információkkal halmozza el magát amelyek érdeklik.

A fiatalságunkban haladva rádöbbenünk, mi nem is akarunk tanulni, minek ennyi baromság a felét se használjuk az életben, hiszen amikor lemegyünk a közértbe, biztos nem a kovalens kötés alapján fogunk vásárolni vajat vagy tojást. De rácsesztünk! Ha nincs suli, irány a munka. Mert mi annyira dolgozni akarunk, hogy annyi pénzünk legyen, hogy minden szart megtudjunk magunknak venni még akkor is, ha nem is használjuk őket, csak porosodik a polcon. Időközben arra is szeretnénk időt szakítani, hogy ha már van keresetünk, akkor ne legyünk már egyedül. Manapság 2 meghatározó tény van a világban.

1. Ha nő vagy, legyen jó melled, hátsód, nem számít ha semmihez nem értesz, ne csald meg a párod, de nézzél jól ki.

2. Ha férfi vagy, legyen jó vastag a pénztárcád, az se baj ha nem nézel ki túl jól, de legyen alattad legalább egy méteres kékeres még!

Ezek sztereotípiák sajnos, de kevésbé lehet megcáfolni őket. Leginkább azért, mert egy 20-as éveibe lépő fiatal, teljesen más mint egy 30-as. Bár állítólag a 20-as az új 40-es, igaz én se értem miért. Az ember végigmegy az utcán és mást se lát, mint egyen frizurát, cicanadrágot, feszülős farmerokat, kinyalt szemöldököt, akik ha elmennek egy idős néni vagy bácsi mellett akkor röhögnek egyet azon, hogy milyen ruha van rajta, vagy esetleg avas szaga van. Erre csak az tudom mondani, mindenki várja meg amíg oda jut, ha egyáltalán eljut odáig és gondolkozz el azon, hogy lehet valaki nem túl jól öltözött, de boldogabb annál mint aki úgy kivan nyalva, mint szaros Pista az angol wc-n.

Második felvonás, azaz már sok barátunk van, de egyedül vagyunk, az életünk is egyenesben lenne, ha lenne életünk.

De nincs életünk, mivel a magánéletünk egyenlő a nullával. Ki ehhez ki ahhoz folyamodik, hogy könnyítsen magán, van aki jó irányba, van aki rossz irányba sodródik. A munka és az állandó stressz csak azt suttogja a fülünkbe folyamatosan, looser vagy! Semmi nem tetszik nekünk, ez érvényes mindenre! A párkapcsolatunk romokban, mert nem tudjuk, hogy éhbérért dolgozzunk, vagy inkább koncentráljunk a nagy Ő kívánságaira és elégítsük ki minden vágyát. A mókuskerék pedig forog tovább! Soha nem fogunk megfelelni mindenkinek, de nem is kell! Egy nagyon jó mondás van erre, addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér! Vagy inkább ég, mert egyesek pánikszerűnek titulálják azt, ha valaki nem foglalkozik a másikkal. Ilyenkor jönnek a gondolatok, megcsalsz? Van valaki új? Kivel beszélgetsz? Te most hazudsz? Miért nem mondod el mi a baj? De ez még csak nem is hab a tortán... Valahogy így néz ki az amikor a magánélet és a munka nem egyezik, de ez sajnos a munkahelyekre is igaz... Lássuk csak!

Magyarország sok számos országgal együtt nem arról híres, hogy minőségi, hosszútávú, kiegyensúlyozott, jól fizető, a beosztottjaival szemben rugalmas beosztású, kevésbé piszkos, kulturált környezetű munkahellyel szolgáljon... Máshol sincs kolbászból a kerítés ezt megmondhatom őszintén, de vannak színvonalak ami alá nem érdemes süllyedni. Ehhez kapcsolódóan a mondás megint, ahol sas voltál oda ne menj vissza verébnek. Márpedig kénytelen vagy visszamenni, ha nincs más. De van más! Mindig van más! Régen is volt, most is van, de ahhoz tenni kell és tűrni. Hisz erről szól az egész élet. Tűrni? De meddig... A munkahelyek nem tudnak olyan fizetést nyújtani (tisztelet a kivétel), melyből egyedül megélsz! Ám de jön a zavar az erőben... Ha együtt vagy valakivel, te mindig lentebb leszel, mert te nem fogsz annyit keresni mint akivel együtt vagy. Ez van akit úgy érint, hogy kisebbségi érzése lesz és mindig próbálja a másikat elhalmozni még akkor is, ha egy vasa se marad...

Szóval mi is a pénz valójában? Semmi! A lényeg az, hogy legyen pénzed, ha nincs az szar. Ha dugni akarsz is kell pénzed legyen, hisz ha valaki messze van el kell hozzá menned, másképp marad az otthoni nyálcsorgatás a #tumblr videókra és képekre. Sajnos a pénz attól még nem segít ha van. A munkahelyed attól ugyanolyan fos marad, pláne ha a napi témák nem változnak. A munkahelyek általában egyébként se túl változatosak, vagy vannak, vagy nincsenek. Ha van is munkahelyed, kénytelen vagy a tömeggel egyesülni, bár ez szerintem jó nagy baromság... Minden nap a téma úgyis csak ugyanaz lesz, ha nem számítógépes játékok, akkor jön a politika és a jól bevált szokás a szex, ki kivel csinált mit, mikor, mekkora van neki, mindenki megbaszna mindenkit és már el is telt a nap. Milyen egyszerű... Valóban, de a nap végére az energia vámpírok az agyunkat úgy leszívták, hogy azt se tudjuk fiúk vagyunk-e a vagy lányok. Erre még hab a tortán, hogy mire hazajutsz és szeretnél kezdeni valamit magaddal vagy a pároddal, arra sincs lelki erőd, hogy a hátsódat kitöröld. Ha viszont ezek a témák mégse működnek, jön a legrosszabb! A Sztahanovista!

Sztahanovista

Jelentése: élmunkás
Orosz eredetű szó.
A fogalom a kommunista Szovjetunióból ered.
Modern szóhasználatban munkamániást jelent.

Manapság max munkamániás vagy, vagy inkább őrült... Élmunkás nincs, mert az élmunkás annak ellenére, hogy sokat dolgozik és jól csinálja a feladatát, seggnyalónak titulálják, munkáját pedig nem megbecsülik, hanem még többet adnak neki, hisz amilyen bolond úgyis megcsinálja ez egyértelmű. Nem kell túl sokat gondolkodni, hogy aki nem tesz le az asztalra semmit, tehát nem vállal több munkát a kötelezőnél, az nem lesz se sztahanovista, viszont jó esélye van arra, hogy az emberek a szájukra vegyék, hisz a mostani időkben egyre jobban visszaköszön az, mintha újra csak a gyerekkorban lennénk az óvodában, miközben elvileg felnőttek vagyunk. Ehhez már csak szintén hab a tortán az, ha valaki egyedülálló akkor miért az, ha homoszexuális miért az, ha elvált, miért, ha megcsalja a párját, miért, ha akar még valamit az életben, miért... MIÉRT? Mintha nem lenne mindenkinek mindegy, hogy mit csinál az életben. Az életünk így se tökéletes, mivel állítólagosan a Földnek akkora tartozása van, hogy vissza se lehet fizetni, bár nem tudom kinek tartozunk, valószínű a Jupiternek vagy a Man in Black c. filmből valamelyik űrlénynek...

És íme, hova jutottunk ki megint? A pénzhez... De persze a pénz csak sztereotípia ugyebár... Legyen annyi elég a margó aljára. Akármennyire is boldogok vagyunk, mindenhez pénz kell. Ha egyedül vagyunk, lehet pénzünk, de magányosak leszünk akár gazdagon akár szegényen. Ha nem tetszik valami? Változtass! Ha nem tudsz változtatni akkor tűrj, jobbat nem tudsz tenni, hisz az ember türelme is elfogy, hamarabb mint az gondolnánk. Próbáljunk meg élni, azt tenni amit szeretnénk, azzal akivel szeretnénk. Csak annyit vállalj el amit biztosan meg is tudsz tenni! Ha többet vállalsz el akkor a te felelősséged, ha azt nem tudod teljesíteni. Ne akarj megfelelni mindenhol, a kötelezettségeidnek tegyél eleget és talán marad energiád egy kevés mosolyra! Ha van valakid, kettőtökre tartozik, hogy mit csináltok, hol, kivel, mikor. Nem egy valóságshow az életed amit mindenkinek látnia kell. Erre ott a Facebook, bár az inkább olyan mint az ókori Egyiptom. Mindenki falra ír és isteníti a macskákat. Végezetül, de nem utolsó sorban. Ha beteg vagy, menj orvoshoz. Ne szégyelld, ha nem tudsz felállni, ez nem korfüggő! Attól, hogy valaki a végzetébe hajszolja magát, nem azt jelenti, hogy te is ugorj utána a kútba! Egy a lényeg:

Próbálj boldogan élni, próbálj szeretni, próbálj kikapcsolódni, próbáld megteremteni azt amire neked van szükséged és ne feledd: még mindig minden a pénzről szól, de ha van, könnyebb egy mosoly is!

A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.

Mikor már végleg betelik a pohár, vagy esetleg a pohár szélén is túlcsordul a lé és a maszlag, akkor nincs mit tenni, a bili kiborul, elkap az ékszíj, vesszen aminek vesznie kell! Manapság az emberek úgy élnek többségében, mintha csak azért kapkodnának, hogy minél előbb megássák maguknak a saját sírjukat. Nincs köztes állapot, nincs pihenés, nincs magánélet, se szórakozás, ha van is, akkor a következményei vitákban kötnek ki és kezdődik elölről az egész mókuskerék.

Kedves Magyar kormányunk nem igazán tudom, hogy mit is akar elérni az emberek által, de nagy valószínűséggel azt látom, hogy tönkre tenni őket minél hamarabb, akik nem a felsőbb rétegbe tartoznak, hadd hulljon a férgese címszó alatt. Kezdjük a munkát keresőkkel, munkanélküliekkel. Nem elég, hogy több órát kell várni, majd egy órát ülni egy asztalnál, hogy eldöntsék, neked jár-e valami pénz az elkövetkezendő jó pár hétben, ami soroljam mire elegendő? Semmire! Lehetsz diplomás, pályakezdő, esetleg hosszú évek után álláskereső, a havi bruttó 83 ezer forintból megkapod a saját kis 51 ezer valahány száz forintos álláskereső segélykédet, mely valljuk be őszintén, lehet jóval hasznosabb lenne segget törölni, mint megélni belőle. Szomorú...

Ez ráadásul megyénként eléggé eltérő is. Mennyit kell tenned azért, hogy a boltba elmenj és nézd, melyik az olcsóbb nem a minőségibb. A dohányosok meg már konkrétan rábasztak itt, vagy leszoksz, vagy leszopsz... Persze, nem kell dohányosnak lenned ahhoz, hogy megszívd. Elég csak a számlákat nézni. Ebből az 51 ezer forintból kiperkálsz, ha nem egyedül élsz legalább 30 ezer forintot minden számlára (jó esetben), ha nem többet, a maradékból pedig egész hónapban tudsz élni! Felemelő érzés. Ekkor jönnek a megmondó emberek, márpedig dolgozni kell valahol, mert ilyen az élet. Az élet egy nagy szívás! Dolgozhatsz te, azaz akarhatsz te dolgozni, ha nincs a közeledben egy tetves munkahely se, vagy esetleg nem vesznek fel. Nincs munka? Nem baj, van tanfolyam! Itt már 3 ezer forinttal többet kapsz egész hónapra, igaz neked arra sincs pénzed, hogy mosóport vegyél, mert már nem a családdal élsz, hanem próbálod a saját utadat járni, de menj tanfolyamra, havi 54 ezer forintért egy olyan helyről, ahonnan nem fizetik ám a bérletedet, csak a lakhelyedtől, de ahol jelenleg tartózkodsz, nem tudsz bejelentkezni. Magyarország 2k17. Nem baj, nem veszel így tejet legfeljebb tudsz venni egy pár kiflit a közértben, mert annyi még maradni fog, és büszkén végigviszed a tanfolyamot, mely után vagy van valami, vagy lószar sincs. Magyarország jobban teljesít... Várjunk csak, vagy nem is?

Nem tudom, hol élnek egyesek, de a kormány biztos úgy van vele, hogy ha nekik van miből élni, akkor másnak is akad és az egyik ruhás szekrény csak 20 ezres kötegekkel van tele, mert ez végül is normális dolog minden háztartásban! Tehát, talpra magyar, hív a haza, itt az idő (tanfolyamra, munkanélküli segélyre) most vagy soha (de inkább soha).

A többség menekül. Igen, de anyagi háttér nélkül, elég nehéz pláne, ha senki se segít és még nem is támogat bátorít, hogy márpedig igen, hanyagolj valamit egy ideig, a megspórolt pénzedből pedig vágj bele, mert azt szeretnéd és bízol benne, hogy jobb életed lesz. Sehol nincs kolbászból a kerítés ezt mindenki tudja, de ha menni kell, hát menni kell, ez olyan mint amikor nem hat a Smecta. De a legfőbb probléma még mindig az, hogy akárhova is megyünk, mindig csak annak élünk, hogy megéljünk, nem pedig annak, hogy éljünk. Nincs magánélet, nincs kapcsolat, nincsenek barátok, helyette van munka (tisztelet a kivételnek persze). Ha esetleg mégis sikerül egy jó helyre elhelyezkedni, akkor pedig nem árt, ha nem esünk át a ló túloldalára. Mindenkinek vannak álmai, vágyai, olyan dolgok amiket szeretne, hogy az élete részei legyenek, de ilyenkor nem azt az utat kell választani, hogy sztahanovisták leszünk, mert akkor ugyanott tartunk, ahol elkezdtük az egészet.

Következő felvonásban rövid szó a kedves magyar állampolgárok ügyintézéseiről, ala ügyfélkapu, vagy inkább nevezhetnénk Gagyifélkapunak is. Az ember bemegy, vár, nézi a sok szomorú telefonját tapicskoló embert. Hova jöttem én? Lejárt a személyigazolvány, meg kell újítani, esetleg elvesztettem az irataimat, igénylő lapot kell kérnem. Eddig sima ügy, haladunk is, minden a nagy könyv szerint megírva. Dolgunk végeztével elkérik telefonszámunkat, melyre majd értesítést küldenek, hogy mikor vehetjük át a kívánt okmányokat melyeket megigényeltünk. És akkor jön a fekete leves. Pár nap meg is jött az üzenet. Igen ám, de nekem már nem sok pénzem maradt, hogy elmenjek az okmányokért, nem baj, hamarosan érkezik utalás, megyek is egyből az iratokért!

BUMM! Beteszem a lábam az utalás után a kedves kormányablakhoz, nem működik az ügyfélkapu. Várunk, nézzük esetleg valami halvány szikra kipattan a kedves rendszergazdák fejéből, de 4 óra hossza tétlenség után, miközben már a kormányablak is bezárt, max a villámok szikráznak a fejünk fölött, hogy az egész délutánunkat elbasztuk a semmire és még haza is kellene érni, mert holnap folytatódik a mókuskerék. Nem baj! Jövő héten jövök megint, talán akkor már jó lesz. Ülünk a következő héten a számítógép előtt és a híreket olvassuk délben, közben készülődünk, hogy elinduljunk az okmányainkért a kormányablakhoz és friss hír ugrik fel az index.hu oldalon: AZ ÜGYFÉLKAPU LEÁLLT ORSZÁGSZERTE! Na baszd meg! Még jó, hogy nem indultam el, nem mintha csak arra vágynék, hogy hetente a két szép szememért járkáljak egy okmányért pénzt feleslegesen kidobva.

Igaz amúgy sincs sok pénzem, hisz munkanélküli vagyok és két várost plusz egy falut kell átutaznom azért, hogy megkapjam az okmányaimat, de nem probléma, ilyenkor vágják az ember fejéhez, miért nem mentél közelebbi helyre, hisz neked tudnod kellene, hogy már mindenhol bármely városban megcsinálják neked az okmányaidat! Még jó, hogy mindenki zseninek született, hurrá! Következő hét, esős, borús nap. Az embernek egyébként se jó a kedve, ha szomorkás az idő. Készülünk újabb túrára, végre most már biztos sikerülni fog megszereznünk az okmányunkat, reménykedünk nem fog rendőr megállítani sehol, hogy igazoltasson! Megérkeztünk, síri csend és hullaszag, a hírekben se volt szó zombiapokalipszisről így csak lesünk, miért vagyunk mi egyedül a kormányablaknál. Egy kedves hölgyemény fel s alá szaladgál a passzos naciban és a magassarkúban, egy fiatal srác pedig csak ül, arcán pedig a világfájdalom. A hölgy odafordul hozzánk: „nem működik az ügyfélkapu, nem tudunk senkit beiktatni a rendszerbe”. Brávó! Megérte elbaszni az egyre kevesebb pénzünket! Mint kiderült azon a napon érkezés előtt már 2 órával se működött az ügyfélkapu, de nem baj. No milk today, majd egyszer biztos működni fog és végre egy értő rendszer informatikust fognak alkalmazni, aki el is tudja hárítani az operációban felmerült hibákat, addig pedig ha rendőrbácsi igazoltat minket, vagy megyünk a sittre, bár ott legalább jó meleg van, vagy pedig egymás kezét fogva besétálunk a kormányablakhoz és várunk széles mosollyal amíg meg nem javítják a rendszert!

Mindezek fejébe ne feledjük el, hogy nekünk tanfolyamra kell majd járni, de arra sincs pénzünk, hogy a hétre kenyeret vegyünk, nem baj... Magyarország jobban teljesít, bár mi már kezdjük feladni a teljesítést is, nem hogy Magyarországot...

Váratlan fordulatok közepette orvosi vizsgálatra is kellene menni. Két szép szemünkért kapunk egy papírt, melyre mehetünk dolgozni, párdon(!), tanulni 3 héten keresztül. Egy bökkenő van. Elfogyott a pénz, no milk today... Egyedül vagyunk, nincs olyan aki segítene. Nem lesz így TEJ HÁT NEM LESZ TEJ! Belefáradunk mindenbe és úgy döntünk, minket már az se érdekel, ha vizet se iszunk, addig megyünk, amíg valami bárdolatlan bugyuta barbár munkát is, de találunk! ÉS FOGUNK IS TALÁLNI! R.I.P.

Az utolsó felvonás pedig egy rövidke visszakanyarodás arra, hogy is működik minden, ha már megtaláltuk „álmaink” munkáját. Az élet nem fenékig tejföl, nem fog senkit se pátyolgatni az élete végéig senki. Mindenki tudja, dolgozni kell, vagy pénzt előteremteni, egyeseknek ez sokkal könnyebben megy, vagy jobb helyre születik. Szar ügy! Az ember dolgozik, még szereti is a munkáját. Próbál megtenni mindent, hogy megfeleljen, túlteljesít, próbálja fejleszteni a munkahelyi körülményeit, hogy könnyebb és gördülékenyebb legyen minden, a kollégái felfigyeljenek rá és elismerjék a teljesítményét, még akkor is, ha a magánélete olyan romokban hever, hogy legszívesebben felakasztaná magát a legelső fára ami elég magas, mert nem tud hatfelé szakadni, hogy intézze az otthoni ügyeit, figyeljen a társára, párjára, dolgozzon, gondolkozzon, éljen.

Majd beüt a flitteres tetű... A mókuskerék fogai közé beakadt a lompos. Oda a munka, a jó név, a társaság, barátok, minden. Kezdődik előlről az egész, NEM LESZ TEJ, de még kenyér se. Ez egy ilyen. Akármit is teszünk, akarunk csinálni, küzdeni, nem tudunk mindig megfelelni mindenkinek, de nem is kell! Mert ott ahol sas voltál, ne menj vissza a verébnek, ott pedig ahol mindig várnak rád vissza, gondolkozz el, hogy mit veszíthetsz. De ne a munkád legyen az életed, mert annyit nem ér és nem is fogják megfizetni neked azt, hogy te hülye marha módjára már csak azért is többet teszel le az asztalra! (RESPECT BUT SORRY IT’S NOT ENOUGH)

A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve.

Jó nagyot! Az előző bejegyzés ugyebár a NEM jelentéseiről szólt... Nos úgy érzem, felesleges a miértre rátérni, mert sajnos nem fogunk rá választ kapni sehogy. Miért? Hát pont azért! Igaz háttal nem kezdünk mondatot, de majd hasra fordulunk és talán jobb lesz mindenkinek. Kicsit elgondolkoztam, hogy hol is rontja el két ember az egymással való kapcsolatot. Lehet akár ezt csapásnak, ítéletnek is hívni, vagy ahogy a sors nagy könyvében meg van írva, úgy lesz, ahogy lesz és nem lehet ellene tenni. Viszont nem árt, nem elfelejteni azt a tényt is, hogy sok ember egyforma, sok pedig nem, ettől vagyunk mi olyan különlegesek és ezért vagyunk társas lények. Lények? Na igen, néhány ember csak inkább lény és nem társ, mert semmi se jó neki és minden a saját akarata szerint kell, hogy érvényesüljön.

Mi a teendő ilyenkor? Legelőször is nem árthat, ha csak úgy leülünk és megkérdezzük legelőször saját magunkat, hol rontottam el? Mi lehet a baj velem? Mit nem csinálok jól? Miért nem akar velem semmit csinálni? Majd a következő fázis az, hogy ugyanezt megkérdezzük attól az embertől is akitől természetesen pozitív visszajelzést várunk őszintén. De ekkor jön a bökkenő. A hanglejtése és a szavai annyira nem illenek össze, hogy azt hisszük igazunk van, mert velünk van a baj és nem a másikkal. Mi a teendő? Legyen őszinte és mondja el mi a baj, mi nem tetszik még akkor is, ha az őszinteség fáj. Mert bizony fájni tud nagyon sokszor. Ha erre se képes vagy esetleg a "semmi", "nincs baj", "majd csinálunk valamit", "úgy lesz ahogy szeretnéd" válaszokat kapjuk nos... Akkor ideje elgondolkozni azon, hogyan is tovább. Szenvedjünk tovább, mondjunk le arról, hogy boldogok lehetünk valakivel akit szeretünk? Esetleg erőszakkal folyamodjunk ahhoz amit szeretnénk? Teljesen felesleges! Időt kell hagyni. Bla bla bla tudom mindenki azt mondja, hogy az idő nem megoldás, szerintem se az, de részben tud segíteni. Legyünk kétszínűek!

Így van drágám, úgy lesz ahogy szeretnéd. Minden rendben van! Majd a következő lépésben meglepően a másikat összezavarjuk azzal, hogy szó szerint kinyaljuk a seggét is, csak érezze magát megaláztatva!

Az illető ilyenkor elgondolkodik, mi történt? Ez most a valóság? Nem értem. Eddig mindig én voltam a rossz, amiért soha nem úgy van valami ahogy a másik akarja és egy csapásra fordul a kocka! Idegesítő tud lenni ez fix! A legidegesítőbb már csak az tud lenni, ha még teljes mértékben a másik arcába is mászunk és úgy tálaljuk fel a dolgokat. Egy idő után, ha sikeresek voltunk, azzal a kérdéssel fog hozzánk fordulni, mi történt veled? Elmondhatjuk, hogy csak arra az útra tértünk át, hogy feladtuk a saját elveinket és ideje volt változtatni, hogy minden aszerint menjen, ahogy a másik akarja. Ezek után, ha nem történik semmi változás akkor... Igen. A legrosszabb dolog is bekövetkezhet, lépni kell. Meg is alázhatjuk a másikat, ha nagyon akarjuk, nem szükséges, elég ha mi tudjuk az a másik titkait, csupán csak fejet kell hajtani amikor még utoljára rákérdeznénk, hogy biztos nem? Majd fölényes elvonulással tapsvihar közepette, magára hagyni, hagyni őrlődni és csak azért is bebizonyítani neki, igazunk volt és mindent tudunk!

Persze ha már a célszemélyünk, szerelmünk rég elhagyott azaz semmit se akart tőlünk, akkor is, ha van még egy fikarcnyi láng is bennünk, ne hagyjuk veszni azt, hogy boldog legyen. Miért írom ezt? Talán azért, mert én is harcolok, igaz még nem teljesen tudom mi ellen, de csak egy pontot kell elérni, ami akár végzetesen is fájdalmas lehet. Folyt köv...

Ismeri mindenki azt a szót, hogy nem? Igen, a nemről van szó, de nem a férfi és a női nemről, hanem az igazságosztó és hazug NEM szóról!

Gondolkoztatok már el azon, hogy miért mondotok nemet valakinek, vagy valamiért? Először is tisztázzuk, hogy mikor, ki, miért mondja. Van a nemnek egy bizonyos fajtája, az udvarias nem. Akkor mondjuk valakinek, hogy nem, amikor nem akarjuk megbántani az érzéseit, próbáljuk tiszteletben tartani, hogy a másik valamit szeretne és mi pedig illedelmesen azt elutasítjuk a nem szóval. Ez természetesen igaz lehet akár egy gyerek, szülő kapcsolatára "nem kisfiam, majd máskor", vagy esetleg egy párkapcsolatra is "nem drágám, ne haragudj", vagy szimpla élet szituáció. Van a nem szónak egy következő típusa is, mely még akár udvarias is lehetne, de már nem az. Egy olyan fajta nem, amiről mindenkinek kétségek jutnak eszébe, hogy miért NEM? Ezért, azért, amazért, és a többi és a többi... Ezt a fajta nemet akkor használjuk, amikor unjuk a banánt és tulajdonképp nagy ívben szarunk bele mindenbe, de próbálunk normálisnak látszódni. Szintén élő példa erre egy párkapcsolat akár, mikor megkérdezik a másikat és még udvarolnak is neki, hogy "drágám van kedved egy kis együttléthez? Nem! Miért nem, hisz már hetek óta nem csináltunk semmit! Igen igen, ilyen ez a nem. Ravasz, sunyi és bármelyik pillanatban feltűnhet, még a legromantikusabb helyzetekben is. De ez a fajta nem, már nem túl udvarias még ha annak is látszódik, mert kételyt és egyéb fincsiségeket rejt magában. Egy vadabb fantáziával megáldott ember pedig akár többet is gondolhat a nem mögé.

Végül pedig, de nem utolsó sorban következzék a legádázabb nem, a bunkó nem*! Általában ez a fajta nem olyan emberekben lakozik, akiknek a lelki világuk nem túl tiszta. Értsd, hazudtak, hazudnak, maguk se tudják, hogy mit szeretnének saját maguktól, vagy a másiktól. Ezért erre a válasz csak annyi, hogy nem! Vagy esetleg cifrábban a NEM BA**D MEG! Miért van erre szükség? Nos, aki a III. osztályú* nembe tartozik, túl sok sütnivalója nincs. Vagy már egy olyan szakaszban van ahol az élete nem tökéletes, vagy épp most kezd tönkremenni saját maga által, de próbál még lentebb süllyedni, ahelyett, hogy ne kavarná fel az állóvizet apró-cseprő, kisebb-nagyobb szófordulatokkal és nemekkel. Bárki is használja ezeket a fajta nemeket, mindig legyen tisztában valamivel.

Minél több a kérdés, annál több a nem! Legyen szó udvariasságról, vagy bunkókról, nem fogja megkapni a választ arra, hogy miért nem?! Apropó... Miért is nem? Bizony... A nemnél csak a miért szó a rosszabb még, de ezt majd csak a következő részben fogom kibeszélni. Addig is Willy Wonka vigyázó szemeire vessétek pillantásotokat, két nem és miért között!

Emlékszik még mindenki a Lar Pour L'art társaságra? Nos nekem is ilyesmi fut néha át az agyamon... NORMÁLIS?!?!?!?!?! Egyre jobban úgy érzem, nem tudom, hogy meddig lehet ezt folytatni. Az előző írásomban arról beszéltem, hogy az álarc előbb utóbb lehull, de úgy látszik, egyesek annyira nagy tehetséggel vannak megáldva, hogy nem esik le nekik semmi, hanem inkább egy újabb maszkot vesznek fel, mellé pedig még ki is sminkelik magukat. Próbálja nekem meg elmagyarázni valaki, hogy lehetséges az, hogy szeretünk valakit...

Szeretünk? De mégis hogyan... Úgy nem lehet szeretni senkit, ha csak jól érezzük az adott pillanatban magunkat a másikkal, amikor pedig bizonyos távolságra tettünk szert, egyből már mást forszírozunk, hátha esetleg jut nekünk is egy kis FUCK! Miért is? Talán fehérmájúság, talán csak bizonyítási vágy, hogy nekem kell egy trófea. És még sok, sok, sok, sok trófea... Nem is tudom, ezek az emberek mire vágynak. Egyre több betegségre, esetleg arra, hogy minél hamarabb valaki kihasználja? Ezek az emberek vajon tényleg szerelmesek lesznek egyszer? Őszintén, leszarom már nagy ívben!

A legjobb élő példa erre egy meleg társkereső oldal. Mik is vannak ezen az oldalon? Cicafiúk, kurvák, prostik, fehérmájúak, taták, tiniribancok akik nem tudják miből mennyi kell és még sorolhatnám. És akkor az élő példa. Nagy a szerelem, hatalmas. Majd az említett társkereső oldalon fent lévő illető, megcsalja a párját már folyamatosan sok ideje. A hülye embert elvakítja a szerelem, nem is gondolja, hogy őt megcsalják. A 3 hónap után nagyon feltűnő már, hogy érdekes módon soha nem az történik ami megvan beszélve illetve, túl sok a titkolózás és a hazugság. Kis alkohol és már meg is történt a bumm. Lebukott! Nem, nem, a hülye szerelmes ember nem dobja ki, szerelmes! Könyörgöm SZERELMES!

Telnek múlnak a hónapok, egy kicsit ez, egy kicsit az van, de közben annyi fele járt a szerelem, hogy össze szedett egy pár betegséget. Oda se neki, a szerelem mindent legyőz, mert bizony így van ám! Újabb hónapok következnek és felüti a fejét a dolog, ha már megcsalni nincs is szándékában a szerelmét a másiknak, akkor szervezzünk be valakit még a boldog háztartásba, mert úgy az igazi, ha minél több annál jobb. Vagy anál jobb? Sose lehet tudni! Ez nem tetszik, az túl vékony, az túl csúnya, túl fiatal, pont jó! Oh! De hát én beleszerettem és nem is akarok csinálni veled semmit, mert az új mindig érdekesebb. De a szerelmes, nem enged. Ő neki csak a szerelme kell senki más. Így hát újra visszatér a tékozló fiú a társkeresőre. Nagy hiba! Felregisztrál, gyanútlanul bújja az oldalakat majd sajnálatos módon, lebukik, persze tagadja az egészet és még bizonyítva is van, hogy ő az. Nem igazán tudom, hogy lehet ezt túljátszani. Lehet valakinek ez az élet, de egy idő után unalmassá válik a szerelem részéről. Mindenki szereti az újat, mindenki szereti, ha törődnek vele, de! Ha már van annyi vér a pucájában valakinek, hogy együtt él valakivel és állítása szerint szereti (nem csak jól megbaszni), akkor vagy éljen vele együtt normálisan, vagy pedig mondja ki a NEM szót és itt a vége, fuss el véle. Csak egy baj van. Könnyebb a szerelmet hibáztatni mindenért és lehordani, saját magunkat meghazudtolni, kihasználni a másik lelkét, mint bevallani az őszinteséget, kockázatok nélkül. Persze van még egy megoldás az élet legmegalázóbb pozíciója is egyben: LEGYÜNK BARÁTOK!

Néha magad se tudhatod, hogy mit hoz neked a sor. Az emberek hirtelen megváltoznak és azt se tudják, hogy mit mondjanak csak annak a reményében, hogy egy fikarcnyi boldogságot is adjanak a másiknak és ne bántsák meg. Sok embernek ez nem működik, mert akármennyire is próbál kedves lenni, soha nem fogja azt mutatni, hogy amit tesz az valójában igaz. Ilyen egy álarc. Egy álarcot jól kell megválasztani, viszont nem árt kellően a terepet felmérni, kik látnak át az álarc mögé. Lehetsz akármilyen, nem kötelező hamupipőkének lenned azért, hogy megmutasd az igazi arcodat. Sokan azt gondolják a legjobb színház a valóság és ez teljes mértékben igaz. Vannak akik pedig igazi szappanopera főszereplők. Lássuk csak... A legjobb az amikor Maria a szegény lány egy gazdag fickóhoz megy. Legjobb alakítás a világon még mindig.

Ennek fejében az ember mindig próbál tapasztalni. Valami újat, valami régit. De mindenki ott rontja el, hogy hazudik. Márpedig hazudni bűn, aki bűnöz az csal és így tovább és tovább... Sokan elfelejtik, mindig van egy rés a pajzson és ezt ha nem is tudják, elárulja őket. Legyen az mimika, legyen az testbeszéd, vagy csak egy hanglejtés ami után kétségeket ébreszthetünk másokban. Az ilyen esetek után, már semmi nem lesz ugyanaz! A legnagyszerűbb módszer egy álarc mögötti ember megtévesztésére nem más, mint a higgadtság, fegyelem és egy csipetnyi irónia.

Ha ez mind megvan az őrületbe lehet kergetni a másikat, mivel te tudod az igazságot, de mégse fogod elárulni neki. Előbb utóbb, de inkább előbb az illető vagy feladja, vagy árulkodó jeleket fog adni magáról, amivel teljes mértékben elárulja magát, de nem mondja ki, hogy ő hazudott. A lényeg, a türelem. Általában aki hazudik, nem türelmes hanem kiabál, csapkod és olyan vádakat vág mások fejéhez, ami nem épp kellemes, akár egy teljes kapcsolatot is tönkre tud tenni. Nem szabad elfelejteni, hogy van aki hihetően hazudik. Ilyenkor el kell oszlatni a kételyeket, hisz mindig van egy apró darabka, ami miatt tudod, hogy nem igaz az állítása a másiknak. Nos később visszatérek, egy kisebb okfejtéssel, ami hűen fogja tükrözni, mi éri meg és mi nem! Vidám napot!

Szebbet, jobbat, boldogabbat!

Hány év is telt el pontosan? Nem is tudom, nem is akarom számolni, de úgy látszik végre nehezen is, de sikerült újra elérnem a régi blogomat. Ideje lesz felvennem a nyúlcípőt, mert túl sok minden történt ez idő alatt és egy nap alatt ezt a mennyiséget nem lehet bepótolni. Most már csak arra kellene rájönnöm, hogy hol is kezdjem az egészet. Nem baj miután összeszedtem a gondolataimat jöhet minden még a fekete leves is, csak úgy töményen! Legyen ez a post annak a jele, hogy itt van újra a változás ideje és lépni kell!

Épp emberi ésszel nem felfogható dolgok történnek a mai világban és igen, még mindig megtehetik. A harmadik pofon a mai nap már rosszabb nem is lehet, de úgy érzem ezt tudnia kell mindenkinek, hogy mit tehetnek meg az emberek manapság.

Mint a villám a derült égből úgy következnek be itt a sorscsapások. Igen a munkával kapcsolatos, de hát lássuk is miről van szó valójában!

A munka az, amit az ember azért csinál, hogy megéljen. Kérdem én, hogy ez lehetséges-e ebben a formában:

- napi 4 óra munka + 4 óra utazás

- napi fizetés 1600 forint (igen, 1600 forint, jól látja mindenki)

- ha már 4 ember megy dolgozni egy családból akkor az már 6400 forint egy napra 4 főnek!

- ha valaki nem megy a 4 főből dolgozni, levonnak 500 forintot!

-  a család összes tagja dohányzó, egy doboz cigaretta ára ma átlagosan 650, egy csomag dohány ára pedig átlagosan 650 forint (az olcsóbbik)

- a család összes tagja nem szeretne éhen halni, ezért szeretni enni nap mint nap, ami azt jelenti, hogy 1 főre legalább 300-500 forint kell (a cigarettán kívül), hogy ne essen össze a munka közben

- a heti összeg egyben 4 főre kiszámolva, ha nem vesz semmit, nem eszik, nem dohányzik : 4 X 1600 X 5, azaz 32000 forint egy hétre! A család nem evett, nem ivott csak csapvizet és nem gyújtott rá!

- a család tagjai közt fiatal is van, ezért ő szeretne hétvégén szórakozni, de hogyan is? Szeretne öltözködni, de hogyan is? Szeretne dohányozni, enni, de hogyan is?

- a családfő alkoholista

Nos hát... A mai világban ezt miért tehetik meg a munkaadók? Ez munka? Ez? És! Állítólag össze kell tenni a kezünket, hogy ilyen jó munkánk van. Ez hol jó munka? Ez a pénz mire elég egy 4 fős családnak egy hétre úgy, hogy állítólag naponta van fizetés, de mégse, mert csak pénteken lehetséges a pénz átvétele. Hétvégén nincs munka egyáltalán. Még egy pár számadat. Ha a család 4 fője dolgozik 1 hónapban végig, minden nap a hétvégék kivételével akkor összesen 128000 forintot keres 1 hónap alatt a 4 fő! Ehhez hozzájön még a fizetendő luxusdolgok, mint a villany, gáz, víz, dohány stb. Aki nem dolgozik ne is egyék, tartja a mondás, de ebből a pénzből mellesleg csak ennyi lehet nehezen, ha már mindent kicsengetett a család! Igen... EZ MAGYARORSZÁG 2012

 Mivel is kezdjem kedves nép, nem is tudom. Annyi mindent kihagytam, de ez csak azért lehetséges, mert nem voltak egyáltalán olyan fontosak, hogy megemlítsem, vagy talán nem nagyon érdekelt semmi az ég világon. Azonban a mai napon megint kapott a pofa egy nagyot és csattant akkorát, mint a takony a jégen.

Kicsit felgyülemlett bennem az a bizonyos pohár és már ki is csordult... Ebből kifolyólag aztán totál bepöccentem, persze ez sokak szerint csak azért van, mert nem igaz amit mondok! Hát akkor nem tudom ki az akinek megér a mai világban 12 óra!!! munka 3200 forintot! De lássuk, találtam erről egy cikket, mondanom se kell, hogy teljesen az ami itt is folyik és akkor milyen évet is írunk? 2012... Igen, ezt megtehetik az emberek manapság!

Néhányan a faluból munkát vállaltak. Úgy gondolják, megéri elmenni, csinálni. Nincs túl sok lehetőség errefelé. Mások inkább otthon ülnek, és várnak. De ide nem jön munkalehetőség. Még hasonló sem.

A munkalehetőség jó néhány faluval arrébb adódott. 3000 Ft-ot fizetnek naponta. Ez a napszám. Mezőgazdasági munka, mindig az idénynek megfelelő, most éppen palántázás. Ha ketten mennek, 6 ezret kapnak egy napra. Hetente fizetnek.

Az asszony reggel négykor kel. Elrendezi a gyereknek a reggelit, csomagol maguknak is, összeszedi magát, és indul. Előtte felkelti a 13 éves lányt, ő a legidősebb. Ő kelti majd a kicsiket. A busz hatra jön a felső buszmegállóhoz. Még megfordul pár faluban, összeszedi az embereket. A munkát nyolckor tudják elkezdeni, 60 km-rel odébb. Délben egy óra ebédszünet van, a kaját mindenki maga viszi. Nem visznek túl sok, vagy túl drága ennivalót.

Aztán munka ötig. A busz hazafelé megint érinti a településeket, kisebb-nagyobb kitérőkkel a főúttól. Hét után van otthon.

Töröm a fejem, hogy éri meg a vállalkozónak ilyen messziről vinni embereket. Munkanélküli is, cigány is van közelebb, ott is, a földek mellett. Aztán megértem: közelebb többet kérnek, menni kell tehát messzebb, azokhoz, akik ennyiért is vállalják.

Próbálom firtatni, szerződés, bejelentés van e. Nem néz a szemembe, úgy mondja: igen, rendesen, szerződéssel alkalmaznak. Kérdezem, ma miért nem ment. Ma a férjem, ment helyettem a fiammal, mondja. Kikértem neki egy nap szabadságot a közmunkáról, mert ma férfiaknak való munka volt, mondták, férfiak menjenek…

Mostmár végképp nem értem: szerződés, ahol mindegy, a férj, vagy a feleség megy dolgozni? Mehet a férj az asszony helyett, akkor is, ha máshol van most munkaviszonya?

De nem firtatom, biztosra veszem, hogy ez is feketemunka. Így aztán tényleg megéri a vállalkozónak, járulékok nélkül. Néhány fővel bizonyára legalizálja a dolgot, a valóságban pedig sokkal többen dolgoznak neki. Így még a buszköltség is belefér. Azt meg gondolom, mint költség, le tudja írni…

De itt csak ez van. Tudom, nem legális a dolog, de mégis örömmel hallgatom, ahogy mondja, azóta, amióta járnak, elég a pénz, minden napra tudnak venni rendesen ennivalót. Örülök, mert a munkáról beszél. Lelkesen bizonygatja, mennyivel jobb, mintha itthon ülne.

Most úgy érzi, meg is bolondulna…

Csak a gyerekeknek nehéz. Alig látja őket. A férje közmunkán, ő meg napszámban. Ha a  kicsik betegek, a nagylánynak itthon kell maradnia a suliból.

Mert dolgozni, menni kell. Ha kimarad, lesz helyette más. Igyekszik hát megfelelni az elvárásoknak.

Forrás :  http://nyomorszele.blog.fn.hu 

Illetve itt egy másik írás is :

Van olyan gazda, hogy vizet sem ad, 7-től 17 óráig dolgozol, 3500 ft-ot ad. Emberszámba nem vesznek. Van olyan gazda aki örül, hogy dolgozol és megkapod a 4000 ft béredet, délután 16,30-ig, ennyi a külömbség EMBER és EMBER között! 

A lényeges kérdés pedig az, most ezt komolyan megtehetik 2012-ben MAGYARORSZÁGON? Ezek szerint igen, mi pedig eltűrjük, mert nincs jobb. Nem tudom, de ha tehetném újra elmennék innen és soha többé nem jönnék vissza ebbe a nyomorba...

Hol is kezdjem... Valójában nem tudom. Az a lényeg, hogy lehet megint mondogatni, hogy a BLOG az unalmas emberek unaloműzője, mint a passziánsz a magányos embereké. Passziánszozni nem szoktam, blogolni meg elvétve, ha kedvem van. Sok minden történt velem ami azt illeti, mondhatni túlságosan is sok dolog. Tökre happy vagyok meg minden, vagy nem tudom. Néha azt kívánom inkább nem is ide születtem volna, néha pedig csak egyszerűen nézek ki a fejemből, mintha minden jó lenne, de ez nem így van. Egyetlen dolgot tudok biztosan : én nem adom fel, nem olyan vagyok. Egy második esély mindenkinek jár. Ha tehetném, nem kezdeném újra, de nem is az elkövetett hibákat javítanám ki, hanem az elkövetkezendő időben megelőzném a hibákat. A szó elszáll, az írás pedig megmarad... És persze I ♥ Balaton!

 "Side by side or miles apart, good friends always close to heart."

Jó napot mindenkinek! Eltelt újra jó pár nap. Gondolkoztam, hogy mit is kellene írnom. Igazándiból lenne mit, de szerintem felesleges. Mégis miért? Azért felesleges, mert csak hülyeségeket irkálnék össze meg vissza. Nem baj. Ahogy a mondás tartja, lesz ez még így se! Annyira feszült vagyok manapság, de nem tudom miért. Semmi okom nincs a szomorkodásra, mert rájöttem, hogy van akikben még meg lehet bízni és érdemes is! Nem tudom miért irigyek az emberek. Azt se tudom, hogy ha valaki irigy, akkor a másik alatt elkezdi vágni a fát, elkezd mindenféle hülyeséget beszélni csak azért, hogy ne legyen jó a másiknak, persze az esetek többségében egyáltalán nem igaz amit mond, csak azért mondja, hogy a másiknak ne legyen jó. Egyszerű szóval kifejezhető ez akár : szarkavarás. Úgy vagyok vele, hogy ha neki ez tetszik ám legyen. Élje ki így a vágyait én megmaradok a józan paraszti eszemnél ( már ami kevés is van ). Akár énekelhetném is azt, hogy i see you, mert látok jó pár dolgot és embert, de inkább becsukom a szemem és a belsőmre hallgatok. Igen. A hangok is megmondták már nekem, hogy nem vagyok normális! :D Hétvégé. Hát érdekes volt mondhatni, nagyon jól telt szerencsére. Sokat nevettem, jól éreztem magam, híztam vagy 10 kilót. :D Nem baj, majd leadom, ahhoz nagyon értek úgyis. Előreláthatólag nem tudom még mit hoz a jövő, de lehet azt hozza, hogy meghülyülök, bár ennél jobban már nem tudom hova. Tisztára olyan ez mint valami Mafia, vagy inkább Thriller. Mindenki néz és olvas amit csak tud, hogy valami pletykát kicsikarjon a másikból, eközben a túloldalon pedig értetlenség van és gondolkodás, vajon mit baszhattam el? Vajon mit, na vajon. Nem kell hülyének lenni ahhoz, hogy ezt ne tudja az ember, vagy ha hülye az ember, akkor nem árt, ha elkezd gondolkozni azon, hogy jutott el idáig. Amíg nem tudja felfogni az eseményeket, addig nem tud túllépni rajta és nem tudja megoldani a problémákat se. Már sok poszttal lentebb írtam egy bizonyos szindrómáról, de most úgy vagyok vele, hogy ismétlés nem a tudás anyja inkább. Felveszem a póker arcot, mosolygok a világra és elfeledem a gondokat. Ha mindig csak sóvárgok attól nem lesz jobb semmi és nem oldódnak meg a problémák. Küzdeni se fogok, csak akkor ha látom értelmét valaminek. Annyira nyálas ez már, inkább be is fejezem. Majd egyszer ha sok időm lesz megint akkor pötyögök pár gondolatot a fejemből, bár az se lesz nagyon értelmes. :)~ A lényeg, hogy boldog vagyok és csak ez számít! ( Mint ahogy a kép is utal rá felül )

Adás vége!

 "Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad."

(Judith Sills)

Mondhatnánk úgy is, ilyen ez a popszakma! Térjünk inkább a lényegre. Mint valami újonc, próbálok úton maradni, mert úgy veszem észre, hogy eddig nem ment. Ja, igen, egyébként jó reggelt mindenkinek! :D  Nem írtam két napig a blogba ( nem kötelező írni akár soha se ), de volt okom rá. Egyik napról a másikra a dühöm akkora lett, hogy nem bírtam magamban tartani és kifakadtam. Jött minden belőlem, mint mikor valaki megeszik 3 babkonzervet egy kis lecsóval aztán ráül a királyok trónjára. Ezt így nem lehet csinálni! Remélem az eset tanulságos volt. Én mindenképp tanultam belőle elég sokat. Ami nem megy azt nem kell erőltetni ez az egyik, a másik pedig az, hogy süketnek nem érdemes beszélni, mert nem hallja, vaknak nem érdemes mutogatni, mert nem látja! Most így jó lesz talán. Ha nem, az már csak az én hibám! Nehéz az élet, de kinek nem az. Szerencsére viszont jó hangulatban teltek a napok nálam. Érdekfeszítő dolgok nem történtek, de nem lehet minden nap hűde izgalmas. „Fáj a fejem, jól tudom, hogy hülye vagyok” így lehetne az egész hetet jellemezni. Persze még nincs vége a hétnek, hisz most jön csak a java! ;) Annyira friss vagyok, mint a két napos kutyaszar. :D Megittam három kávét már, de úgy érzem kell még vagy három. Ez lesz a vesztem meg a cigaretta vagy az alkohol. Bár én nem iszok ( vizet tisztán ). :D Hétvégén a gép közelébe se ülök az biztos. Semmi kedvem a cyber világban bóklászolni. Lassan belekezdek megint abba, amit régen elkezdtem, hogy Estefániának legyen frissen ágyazott helye :D ( mármint a macskámnak )! Komolyra fordítva a szót, megint kiélem magam majd a PC játékok nyújtotta örömöknek, illetve belebújok újra a zene világába. Hogy miként fog ez megtörténni még nem tudom. A lehetőség meg van rá és akár adott is lehet egy jó alkalomkor. A hosszú kesze-kusza történet lezárult ami elkezdődött még tavaly ősszel. Új élet ( persze semmi új nincs benne, csak így fogja fel mindenki ), új dolgok, új emberek ( bár kurvára nem érdekel most semmi potenciális vad akire lehetne vadászni ), új események. Meguntam már én is a „nyomorék” szerepet. Ennek örömére megborotválkoztam és úgy nézek ki reggelre mint Tarzan. Itt a vége, fuss el véle, az új történet elejére!

Adás vége!

 "Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást."

Legszívesebben pár emléket kitörölnék az emlékezetemből, ha tehetném… Nem kell senkinek ezt magára vennie, nem személyeskedésnek szánom! Mindemellett az emberek hülyék ( Igen, én is az vagyok )! Miért jó, ha a másikat ijesztgetjük, vaklármát, pánikot keltünk feleslegesen? Talán ezért jó a sok szennylap. De ez van. Az internet egy csábító, megőrjítő és embert átalakító cyber tér. Hirtelen annyi mindent akartam írni. A fejemben az volt, hogy igen én elfogadok valamit, amit valaki mondott és tiszteletben tartom. Másodszor kattintottam egy oldalra és valami idiótaságot olvastam, amitől elborult az agyam és törni zúzni tudnék/tudtam volna. Harmadszor játszom itt a tehetetlent, csak nem tudom miért. Baszd ki! Mi a fasznak van értelme így? Mindig csak elszomorodom, ha valami olyat olvasok az interneten… Ezek szerint nincs visszaút, vagy már mindenki megőrült és inkább hisz a mesékben. Nekem ennyi bőven elég volt úgy érzem. Elszigetelődöm a sok baromságtól és inkább megyek kekszet kapálni az uránbányába. Sírni és üvölteni tudnék az idióták meséi miatt. Szerintem itt be is fejezem, mert csak idegesebb leszek ( persze feleslegesen ). Élek tovább, mintha mise történt volna ( igaz nem járok templomba ). Mára ennyi bőven elég volt, teljesen betetőzték a napomat az idióták!

Adás vége!

https://www.youtube.com/watch?v=8vF708VFcOg&feature=related

Időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előre ugrani. (Drabkina)

Eltelt egy nap megint… Gondolkozom, tehát vagyok… Tartja a mondás. Min kellene gondolkoznom? Arról, hogy semmi sem lehetetlen, csak van, aki tehetetlen. Nem tudom, miért nem tud valaki gondolkozni reálisan és ésszerűen? Nehéz lenne talán? Ezek szerint igen! De miért? Túl sok a kérdés megint úgy érzem. Nem ítélkezem senki felett, de van egy poharam, amiből már ki is csordult az a kevés, ami beleférne. Ilyenkor az ember elgondolkozik, vajon mit tehet, vagy mi történt, amiért ide jutott. Pofon egyszerű a válasz. Hagyta, hogy felemésszék a dolgok. Sikerült is, de az utolsó pillanatban hátra léptem és ugrottam egy nagyot a szakadék másik szélére és elkezdtem a jó úton járást. Megkértek, hogy vezessek ma egy kvízt… Elbaszták, így nem lett semmi belőle. Megittam egy üveg sört és nemhogy hatását érezném, még józanabb vagyok! Biztos ez már a vég megint. A sors keze velem mindig olyan érdekesen bán ( Nem akarom, hogy sajnáljon bár ki is ). Ezt csak azért írom, mert mindenki magának alakítja a sorsát és maga keresi a bajt. Igaz! Én nem kerestem a bajt, hanem mondhatni rám talált és elhatalmasodott rajtam. Vagy nem? Lehet, hogy mégis csak én kerestem magamnak a bajt csak túl későn ismertem fel, hogy ez rossz? Lehet! Néha átnyúlnék virtuálisan a képernyőn, hogy egy-két pofont kiosszak, de szerintem attól nem lenne jobb. Miért én hozzak mindent helyre, pláne úgy, hogy nem is én csináltam a bajt. Vessük véget a drámaszakkörnek, elvégre nem vagyok depressziós, csak ( csendes ) őrült és bolond. Nagy nehezen találtam magamnak egy barátot akiben megbízhatok és bármit megbeszélhetek vele. This is Incredible. Ugye? Számomra is az. Minden reggel úgy kelek fel, hogy ennél már csak jobb lesz. Jobb is tényleg! : ) Nem idegeskedem, nem rágom magam feleslegesen dolgokon, nem unatkozom. Nem tudom, ki hogy van vele, de az ember rájön egy idő után, hogy mi kell neki. Nekem egy kis magány kell és barátok, hogy végre legyen életem. Elég hamar elkezdtem a kiégést, de időben megálltam úgy érzem. Majd lesz időm még tombolni. Számomra legfontosabb most az, hogy leszűrjem a dolgokból azt amit eddig tanultam és mérlegeljek, merre menjek tovább. Az út már le van rakva előttem, csak követnem kell és nem lelépni róla. A kép… Igen… Szóval cogito ergo sum… Ezek jártam a fejemben. Még mindig hülyének tartanak sokan, hogy oda vagyok az Avatar c. filmért, de nem értem miért. Van aki Ross dokiért rajong, van aki Bruce Willisért. Szóval nem értem az összefüggést. Beteges? Nem hiszem. Azért már túl léptem azon, hogy mi a különbség a valóság és az illúzió között. De, nem vagyok tanár se próféta, úgyhogy szerintem be is fejezem az írást. A kaland folytatódik, már csak pár nap… ;)

Adás vége!

Jake teghekamatyannery 

 Az élet olyan mint egy sakktábla, csak több benne a paraszt, az idegesség pedig annyi, mint magunkat büntetni mások hülyeségéért...

( Igen az egy mosoly a képen, én is így teszek most :) )

Jó estét! Nekem nagyon jó az estém úgy érzem. Ma megint széjjelutaztam magam. Lent jártam egy barátomnál az Alföldön. Először majdnem rossz helyen szálltam le a vonatról, mert életemben először utaztam arra, de szerencsére a belső hangok megsúgták, hogy NE SZÁLLJ LE! A lényeg a lényeg, hogy megérkeztem hozzá szerencsése. Jó napom volt 100%-osan. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól mint két vén öreglány, kibeszéltük akit ki kellett, pletykáltunk, mint a falusi kofák és ilyesmi. Hihetetlen, de rájöttem, hogy vannak még normális emberek akik tényleg azért barátok, mert bármiről lehet velük beszélgetni és nem esnek egymásnak az ágyban az első pillanatban. Mondhatnám most már, hogy „I See You” és mondom is. Bibibi… Távollét. Jót tett egy kis kimozdulás a nagy mindennapokból úgy érzem, akárcsak a séta, a Tisza partján. Vidám vagyok, bár eddig se volt okom nagyon szomorkodni. Ettünk valami sütit. Nem tudom mi volt, de nekem ízlett. :D Rájöttem arra is, hogy egyre jobban vissza tudom magam fogni. Hogy ez miben nyilvánul meg? Egy pár poszttal lentebb írtam már ilyet, ha tudja valaki, hogy mire gondolok akkor lentebb olvas és rájön a lényegre. Kicsit aggódom, mert úgy érzem, hogy az elmém nem éppen tiszta mostanság. :D :S Kicsit belecsöppentem az álomvilágba és nem tudok elszakadni. Ez abban merül ki, hogy fognám a cókmókomat és elhúznék bármerre, csak kicsit egyedül legyek. Nem bírom a nyüzsgést mostanság. Lehet a korral jár? Bár nem vagyok öregasszony még, de az is lehet, hogy csak az időjárás teszi ezt velem. Mindenesetre feltöltődésem jelenleg 101% a tanyavilágnak és Auschwitz kapuinak köszönhetően! :D Szerencsére ma nem történ más esemény, nem baszta el a kedvem senki, nem kúrta át az agyam senki, nem idegesített fel senki, de ajánlom is, hogy ez ne nagyon következzen be mostanság. Délután, azaz este amikor hazaértem kicsit leültem a gép elé és találtam egy oldalt. Igen… Szokásos unatkozásom az Internet világában, de ez már csak hab a tortán. Holnap kezdődik minden előröl, de nem adok esélyt a sorsnak arra, hogy félrevezessen! ;) Amit pedig találtam a neten : http://james-camerons-avatar.wikia.com/wiki/Flux_Vortex

Adás Vége!

Aratavorel teghekamatyannery

A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.

Szóval, ahogy ígértem. Unatkoztam egy kicsit a múltkor és ezt találtam ( most már meg lehet engem is kövezni, amiért ilyen baromságokkal ütöm el az időmet ).

Az unobtainium egy angol-latin szójátékból alkotott fantázianév, amellyel nem létező vagy nem elérhető, de értékes és bizonyos szempontból szükséges vagy kívánatos kémiai elemet vagy anyagot illetnek. Az angol unobtainable (megszerezhetetlen) és a latin -ium szavak összetétele, utóbbi gyakori képzője kémiai szakkifejezéseknek és neveknek.

Az unoptánium egy létező fogalom, az űrkutatásban dolgozók használják viccesen egy olyan anyagra, ami tökéletesen megfelelne egy adott célra, csak 
1 - nem létezik 
2 - iszonyúan drága lenne, vagy 
3 - felrúgná a fizika szabályait 

A vegyjele pedig Uo

Legyen ennyi elég szerintem a nagyszerű tudományos unatkozásomból. Történtek dolgok amik történtek a hétvégén, részletezni annyira nem akarom, mert nem szappanoperát vagy én kicsi naplómat írok, hanem a gondolataimat a blogomba leginkább. Hol tartottam? Nem tudom, mert akkora zaj akarom mondani kotlós udvar van nálunk, hogy az óborzalom. A saját gondolataimat se hallom…  Mindenki annyira vicces körülöttem és mondhatni, átnéznek rajtam. Na jó nem a szó szoros értelmében, mert nem volt üveges az apám, de úgy lehet ezt leginkább megérteni, hogy nem foglalkoznak azzal amit mondok. Tehát ami kijön belőlem az egyenlő az ürességgel, azaz : a szó elszáll. Sikeresen teletömtek egy hétre elegendő étellel nagymamám névnapja alkalmából. Ha valakinek kell képviselőfánk esetleg rétes, szóljon minél hamarabb! Ahogy nagymamám mondaná erre : szép és ügyes is vagy kisfiam, de ennél nagyobb hülyét még nem látott a Föld. Apropó Föld. Apám kikészít az idióta Discovery Channel, National Geographic és egyéb szennycsatornák műsoraival már, mert akárhányszor itthon vagyok ( ébren ), csak azt hallom, hogy így halunk, úgy halunk meg, 30 milliárd év múlva ez lesz, 10 milliárd év múlva az lesz… Ki a faszt érdekel? Meg honnan tudják ennyire? Komolyan mondom, ezek a műsorok olyanok, mint a napi szennylapok ( Blikk, Bors, stb. ). Szerintem mindenkinek élnie kellene az életét a saját gondjaival és azokat megpróbálni megoldani. Nem érdemes előre tervezni nagy távban erre már rájöttem. Elég csak egy hétre, de nem évekre! Az ember a sorsát maga irányítja, egyébként is, szerintem mindenki kinőtt már a tündérmesékből. Holnap utazom ( megint ). Ma jöttem haza Pestről, de forr a talaj a talpam alatt. Megyek le az Alföldre. Remélem nem fog szakadni az eső egész nap. Legközelebb majd csak hétfő este, vagy kedd hajnalban jelentkezem. Még mielőtt elfelejtem! Megtaláltam a tetoválásom, úgyhogy retteghet a karom, mert be lesz varrva.

Adás vége!

Bari gisher!

 Gondolkozom, tehát vagyok. Vagy mégse? Már magam se tudom, de azt hiszem én nem látlak…

Eltelt egy újabb nap úgy, hogy nem történt semmi érdemleges. Gondolkozóban vagyok, csak nem értem miért. Van ennek értelme egyáltalán? Lehet nem, de akkor mégis miért csinálom ezt? A kérdés jó, válasz sajnos nincs rá, hacsak nem az a válasz, hogy őrült vagyok. Eseménytelen a hétvége eddig. Ülök az asztalnál és nézek ki a fejemből. Várom, hogy történjen valami. Tegnap délután ugyebár feljöttem Pestre a páromhoz. Sejtem mi lehetett reggel a baja, de ez van. Türelmesnek kell lenni úgy érzem és ezt neki is meg kellene tanulnia. Bekapcsoltam a gépét, de minek? Nem tudom úgy érzem felesleges volt. Csak elrontja a kedvem. De ne szólj szám, nem fáj fejem. : ) Tegnap találtam egy érdekes írást, de az a saját gépemen van. Unalmamban elkezdtem tudóst játszani ( hangos nevetés mindenki részéről ). Pedig nem vagyok más, csak egy „mezei user” az internet világában, aki semmihez se ért. Gond egy szál se. Egyszer biztos lesz jobb és tudni fogok sok mindent. Jelenleg begörcsölt a nyakam és nem tudom mozdítani jobbra. Ez már biztos a vég. Holnap megyek haza, mert nagymamám névnapját ünnepeljük. Belevaló öregasszony, a második édesanyám. : ) Amint hazaértem írok többet és megmutatom mit találtam. Remélem a helyzetek megoldódnak és képben leszek bizonyos dolgokkal. Mindenkinek kellemes pihenést hétvégére!

Adás vége!

 Marad a fantázia, de indulnom kell, mert ez a buli rólam szól.

Előszó : Aki nem akarja hallgatni a zenét bal oldalt, egy gomb segítségével meg tudja állítani és ne szidjon engem feleslegesen!

De milyen fantázia? Ez őrület! Hajnali 1:45 van és nem aludtam még egy percet se. Nem tudok, de nem tudom miért. Ideges se vagyok, álmos se, a kedvem jó. Ennek még lesz böjtje úgy érzem.  Az este, illetve éjszaka folyamán jó pár dolog ment át a fejemben ( mivel agyam nincs ). Először is a zúgása a MIG24-eseknek, mert azoknak is itt kell repülni unalmukban, másodszor pedig egy beszélgetés során rájöttem valamire.

Normális, őszinte barátként sokkal többet érne nekem, mint, hogy egyszer vagy kétszer lefeküdjön velem, de több nem lehetséges, a kapcsolat alaptermészetéből adódóan ( marad a fantázia ). Többek között ez is, valamint a Stockholm szindróma. Hallott már róla valaki? Nem? Akkor leírom. Klasszikus esetben az, mikor valakit túszul ejtenek, és egy idő után a túsz azonosul a túszejtővel. Kezdi megkedvelni, szinte megszereti és megérti miért is tartja őt túszként, vagy ha nem is érti meg, akkor is elfogadja a helyzetét, hogy ő egy túsz. Mi több, kedvelni kezdi a túszejtőt, mert a környezete teljesen megváltozott, és ehhez alkalmazkodik a személyisége, világnézete, azaz ez a túszejtés az ő világa már, és bár alapból nem lehetne ott boldog, mert képtelenségnek tűnik, mégis az, mert nem lát más kiutat... Érdekes ugye? Számomra is, ráadásul felfoghatatlan. Mindig csak közmondások és szólások jutnak eszembe az ilyenről, mégpedig ehhez tartozóan: nem erőszak a disznótor!

Ülök az ágyon és töprengem. Lassan már összefolynak a napok. Alszom két-három órát, ha tudok és nem kelek fel valamire. Fáradt nem vagyok csak kiakaszt a tétlenség. Öröm az ürömben még mindig a fantázia. Megoldás? Van?! Álmodni jó, az álmainkat pedig senki nem veheti el, vagy nem irányíthatja csak önmagunk. Azt mondják azok blogolnak akik magányosak és megőrültek, ezzel szeretnék magukra felhívni a figyelmet, hogy egyedül vannak. Ez szerintem badarság! Nem vagyok egyedül, magányos se vagyok, igaz néha jót tesz egy kis egyedüllét, megőrülni már rég megőrültem viszont. De nem ez a megoldás, hanem az álmaink valóra váltása. Mi kell ehhez? Nem, nem a szakácskönyv vagy bármi féle recept a nagymama konyhájából. Egyszerű akarat, elszántság szükségeltetik. Ha ez nincs meg, megette a fene. Egyszerű példaként fel lehet hozni a munkakeresést. Aki elszánt és van akarata, az talál magának munkát. Ennyire egyszerűen nagyszerű. Mindjárt két óra. Délután utazom Pestre. Hurrá! Leginkább elbújnék most valahova, ahol jó idő van, kiszellőztetném a fejem és nyugodtan lennék. Nem, nincs semmi bajom ne értsen félre senki, csupán kell egy kis magány, hogy gondolkozzak dolgokon. Van min ami azt illeti. Kalandos volt eddig is az utam és az életem, de úgy érzem most még jobban az lesz. Nem tudom miért, de így érzem. Az idióta horoszkópok is mind ezt mondják, pedig nem hiszek az ilyenekben. De, ha mindegyik ugyanazt írja akkor remélem nem csak összebeszéltek ellenem. De, egye fene! Állok elébe az új kalandoknak!

Adás vége! Legközelebb vasárnap este jelentkezem!

Slatki snovi!

"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken."

Örök jó kedv, ez jellemez engem. Egyébként jó reggelt mindenkinek! :) Itt egy újabb nap, egy remek nap. De mégis! Mitől jó ez és miért jó nekem? Nem tudom magam se igazán, de ha csak a jóra gondolok mindig, az álmaimban élek és próbálom őket megvalósítani, akkor jó. Azt mondják álmodozni nem jó dolog. De miért nem? Amíg az embernek vannak álmai, van miből építkezni. Igaz, szarból is lehet várat építeni, de a kettő nem ugyanaz!

Mindennek megvan a maga oka. Ahogy valaki viselkedik annak is. Csak az ok, nem mindig az, amit hiszünk! De mit kellene hinni? Nem tudom. A mai világban, ha van olyan, hogy lehet hinni valakinek a szavában, az nagy szó. Ennyi idő alatt már rájöttem sok mindenre, legfőképpen arra, hogy nem érdemes a múltat feszengetni, mivel akiben egyszer bíztunk, de a múltban maradt, nem lehet hinni benne. Ezért is veszítettük el őt.

Új ruha? Minek az? Talán más ember leszek benne? Rossz dolog, ha a zsák többet ér a húsnál, ami benne van. Pedig nem! Más embernek érzed magad. De mitől? Fura. Én akárhányszor elmentem vásárolni ruhát magamnak, mindig jó kedvem volt, hogy új gönceim vannak. De térjünk a lényegre és ne prófétáljak itt, mint XXXXXXXXXX. Gyula Pápa.

Egyre nehezebb a gondolkodás részemről. Nem tudom, miért érzem úgy, hogy túl jó a kedvem mindig, közben pedig leszarnak!? Kellemetlen… Tenni ellene mit lehet? Sok mindent nem szerintem. Nem szól szám, nem fáj fejem. Sikeresen megszüntettem minden kapcsolatomat bizonyos társkereső oldalakon, illetve már csak a Faszbúkon vagyok fent. Rémes. Olyan mintha elakarnék a világ elől bújni, vagy elmenekülni valami vagy valaki(k) elől. Néha gondolkodom ilyeneken is. Milyen jó lenne egyedül, gondok nélkül, csendben, nyugalomban. De ez se megoldás. Ami megtörtént, megtörtént. Nem lehet rajta változtatni még akkor se ha akarunk. Gondok mindig lesznek, de felül kell rajtuk kerekedni, mert csak úgy jutunk előre az úton. Elindultam én is 3 napja egy úton, merem remélni, hogy nem a lejtő végén végzem, hanem egy normális talajon az ösvény közepén. Rémes, de ki kell mondani : Jó kedvem van és senki nem foszthat meg ettől, bármilyen szóval, mondattal, cselekedettel! Mindenkinek kívánok én is ilyen napot, hetet! ;)

A képhez nem kell szerintem magyarázkodnom, csak a hangulat állapotomat jellemzi. Igen leírom megint : a jó kedvemet és az örömömet! ;) Linkhez pedig szintén no comment! ;)

Adás vége! Este jelentkezem!

https://www.youtube.com/watch?v=OQFRgbnpO9E

 "Naponta tisztázd magadban, mit akarsz kapni az élettől. Gondolj rá úgy, mintha máris a tiéd lenne." ( Louise L. Hay )

Oldaldobozból a zene eltávolítva, blogolásra felkészülve, kávé, cigi… Mi kell még? Ja, igen! Jó reggelt mindenkinek! : ) Nos hát ami azt illeti azóta nem írtam ide, mióta úgymond elkezdődött az életemben a nagy ide-oda rohangálás. Legelőször is kezdjük ott, hogy volt egy párom akivel egy évig együtt voltam. Eközben jöttek, mentek a dolgok a maguk rendjén.  Tavaly szeptemberben még nem hittem, hogy lesz jó kedvem valaha, de így történt, ahogy ma reggel is. Felkeltem, kipattantam az ágyból és hirtelen a felismerés belém hasított.  Az elmúlt egy évben mit csináltam? Őszintén szólva, semmit. Ez itt a legnagyobb baj. Tanultam, dolgozgattam, de körülbelül ennyi. Semmi érdemre méltót nem tettem le az asztalra. Lassan mindenkivel megszakad a kapcsolatom, elveszítek mindenkit, de nem szokásom feladni, pedig ahhoz aztán nagyon értek. Elkezdek valamit, nem tetszik vagy valaki beleköp a levesbe, én pedig otthagyom az egészet ahogy van. Az egész kabarétörténet lényege viszont az, hogy mindig belekezdek valami újba, így tettem ezt most is. Lassan 4-5 hónapja van párom ismét, akit szeretek, de azért nem árt, ha kicsit felnövünk a feladatokhoz! : )

Ismerkedem az új emberekkel, új környezettel. Mondhatni nem könnyű, de nem is nehéz. Szerencsére mindig kihozom magamból a móka rókát és így könnyebb az élet. Az elmúlt időben sok mindenen mentem keresztül. Rájöttem arra, hogy csak úgy lehet valaki belőlem ( na nem akarok kormányfő lenni, senki ne ijedjen meg ), ha az álmaimat megpróbálom felépíteni és megszerezni. Nem véletlen az idézet.

Túl sok minden van amit leírhatnék. A fájó múlt, a bizarr jelen és a ködös jövő. Kicsit George Lucas szaga van a történetnek érzem, de akkor is… A múltról nem írok, mert a múltból nem lehet táplálkozni. A jelent irányítani kell egyedül vagy közös erővel. A jövőbe pedig nem lehet belelátni. Bármi megtörténhet. Így is történt. Szerencsésen ráakadtam régen látott, nagyon kedves barátosnémra, akivel végre megint beszélgetek. Sikerült megismernem egy jó fej srácot akivel tudok beszélgetni amikor a gép előtt ülök és fáj a foga :D Megismertem sok embert az új év küszöbén akiktől annyira nem szeretnék elszakadni és a jelen kapcsolatait, erre szeretném építeni. Zárásképpen pedig a képről pár szót. Miért pont Sam Worthington? Mindenki hülyének néz már az Avatar, Terminator, Clash of the Titans miatt, bár nem értem miért. Az ember mindig rajong valakiért akit nem tud megszerezni. Ez a fajta rajongás pedig olyan mint a kisgyereknél az anyuka. Attól, hogy felnőtt lettél, az édesanyád szemében, örökre gyerek maradsz. Nem valami frappáns az összehasonlítás, de valahogy így is fel lehet fogni. De a kép… Így érzem magam. Ülök, nézek ki a fejemből egyedül és azon töprengem, vajon mi lesz és ami van, miért történik velem? Van ennek értelme? Vajon lesz-e valaha olyan, hogy megfog érteni engem is az, akiért rajongok, vagy őszintén beszélek?

Tegyünk pontot a végére mindennek és ne drámázzunk! Induljon ez a nap úgy, ahogy én azt elképzeltem! Boldogan, vidáman, tele erővel és örömmel, amit senki nem vehet el!

Adás vége! Este találkozunk! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=6593Wot40Wc

Sokkolok mindenkit! :D

Hát körülbelül... Elég sok idő eltelt mióta nem írtam, de szerintem lényegtelen úgyis, mert senki se olvassa, csak már annyira unom magam, hogy nem tudok mit kezdeni. Na szóval lássuk csak szépen sorban, hogy mi is történ ez idő alatt.

Sikeresen Veszprémbe "költöztem", mivel ott folytatom tanulmányaimat a SÉF iskolában. Hurrá. Gondolom mennyien örülnek ennek, pláne a sok búzavirág. Az iskola jó, a kolesz jó. Nem unatkozom. Van fasza munkahelyi gyakorlat is, ami inkább felér egy kínzással, mint bármi féle munkával. De nem húzkodom a szám, mivel örülni kell a mai világban mindennek.

Még mindig bele vagyok buzulva a vonatokba is, mert hát utazni jó, bár egyre kevesebbet utazom. Áttértem a buszra, igaz ott meg nem lehet mászkálni, de lehet nézelődni ki az ablakon és elunni az agyadat négy és fél óra zötykölődés közepette.

Azt hiszem sok mindenen mentem keresztül mostanság. Veszekedések, veszekedések és persze a változatosság kedvéért veszekedések. Még mindig a régi párommal vagyok együtt, sokak bánatára muhaha... Szerintem így jó ahogy van. 3 nap és 1 éve ismerjük egymást. Vasárnap megyek vissza a kollégiumba és kezdődik a hét előről. Azt hiszem németből dolgozatot írunk. Vagy nem? :S Na mindegy benyaltam a tananyagot ahogy a minőségbiztosításból is a HACCP-t. :D

Most már majd sűrűbben jelentkezem. A béka legyen mindenkivel.

Uff, Gyusz

Szebb napot mindenkinek!

Remélem ezt az oldalt azok az illetők is elfogják olvasni akiknek szánom!

Nagyon elegem van már abból, hogy a párom és közém akarnak állni. Abból is elegem van, hogy az emberek értetlenek és nem tudják felfogni azzal a pötty agyukkal ( már persze ha van nekik ilyen ), hogy nem, nem akarunk velük találkozni és nem, nem megyünk fel hozzájuk! Akár mennyire is viccesnek látja ezt egy kívülálló egyáltalán nem az. Nem vagyok arra kíváncsi egyáltalán, hogy bárki is belefollyon a magánéletünkbe a párommal! Szerintem ez érthető mindenképp! A másik pedig. Hogy köszönöm XY-nak és a társainak, hogy elbaszták ezt a mai napomat, mert az Ő hibájuk miatt bűnhődök. Úgyhogy erre csak ugyanazt tudom írni amit fentebb! Jó lenne, ha nem mi lennénk a napi téma és nem rajtunk csámcsognának. Ahogy írni szoktam : forduljatok be a sarokba csapkodjátok a falnak a faszotokat kétszer, és lenyugszotok! Ha nem megy akkor se minket kell zaklatni, pláne nem baromságokat írkálni ( Te tényleg az unokabátyáddal szexelsz? )... Úgyhogy itt és most kielentem, hogy ha bárki bármilyen baromsággal áll elő nem állok jót magamért.

Adás vége...

Szeretlek Cicc! :(

Bakony Bi( r )kája®(au) üzenete (17:51): Szeretlek! (F) 

Én is Szeretlek! (L) (F) ({) Nagyon! :)

Jó nagyot!

Elég rég jártam már erre ami azt illeti... Ez csak azt bizonyítja, hogy nincs sok időm szerencsére. :-P Nem mintha ennek nem örülnék. :-) Egy kis történetet szeretnék veletek megosztani ami a tegnapi napon történt. Tegnap délután indultam vissza a páromtól Várpalotáról, le az Alföldre. A Szombathelyről induló vonat már 20 perc késésben volt. Ez még nem is lett volna nagy gond, mivel Pesten van annyi csatlakozás, hogy akár el is érhetem Szolnokon a 20:55-ös vonatot. Sebaj. Kelenföldre 20 perc késéssel értünk be. Persze amíg odaértünk Megállt Budatétényen is a vonat... Csak tudnám minek... Kibattyogtam a BKV buszhoz az Etele térre.

1 perc volt már csak a busz indulásáig. A busz sehol. Hm... Erre veri a nyálát a BKV? :-) Végülis jött egy 7E jelű busz aminek már el kellett volna mennie. Mondanom se kell, hogy heringeset játszottunk. Elértük körülbelül 20 perc alatt Kelenföldről a Keleti pályaudvarra. A vonat amivel szeretnék továbbmenni szerencsére már be van tolva a 9-es vágányra. Megmutatom a jegyem a jegyvizsgálónak, mire megkérdezi : Kengyel az hol van?! - Én pedig válaszoltam neki, hogy lent az Alföldön egy kis falu... Elsétálok az Orosz vagonok mellett... Mire a vonat elejére értem szinte füstölt szalonnának éreztem magam a füsstől. :-D Felültem hát a vonatra. Pontban 18:43-kor elindultunk ami eléggé csodának számít szerintem. Beértünk Szolnokra szintén 20 perc késéssel. Lesétáltam az aluljáróba, hogy megnézzem melyik vágányról indul majd a Szentesre közlekedő vonat. 3-as vágány volt kiírva. Amíg vártam, hogy beérjen Szentesről az Orosz csodavonat sétálgattam a peronon. Elment egy Tulipán IC Taurussal és Cseh IC kocsikkal?! Illetve jött egy Softronicos MMV-s mozdony tehervonatával... Beért a csodavonat is közben. Volt még 20 perc az indulásig. 2 motorvonat volt összekapcsolva, de csak az elsőben ültek, a másodikban nem volt világítás se! Nagy sistergések között lekapcsolták az első vonatot majd elkezdődött a kínlódás...

10 perc volt még az indulásig. Végre kinyíltak az első kocsi ajtajai és felültünk. Azt persze mondanom se kell, hogy fűtés ohne... Ezzel csak az volt a baj, hogy én rajtam volt nagykabát, sapka, kesztyű, viszont nem egy kisgyerek is volt akik biztos nem élvezték ennyire a mínuszokat. Már indulnunk kellett volna, de akkor a vonat motorja leállt. Elkezdett szaladgálni a mozdonyvezető és a jegyvizsgáló is. Egyszercsak hátulról megtolt minket a lekapcsolt szerelvény és fantasztikus sebességgel kigurultunk Szolnokról is! Döcögtünk döcögtünk, fűtés még mindig sehol pedig már Szajolban jártunk. Szuper sebességünkkel haladtunk tovább a pusztában majd Tiszatenyő előtt megint leállt a vonat. Mindenesetre beértünk egy 15 perces késéssel Tiszatenyőre. Mikor elindultunk volna az Orosz csoda újra felmondta a szolgálatot. Se fűtés se világítás. Újra elkezdődött a szaladgálás, 20 percet biztos, hogy álltunk Tenyőn.Szinte hihetetlen módon beindult a vonat motorja és szuper sebességgel elindultunk mint akiket ágyuból lőttek ki Kengyel felé!

Száguldottunk és egyszercsak az Orosz vascsoda ( Ezt már nem lehet máshogy hívni ), szinte vészfékezéssel leállt Tiszatenyő és Kengyel között. Elment a világítás fűtés persze még mindig sehol és kint volt -10 fok. Éljen a MÁV! Fél óra szaladgálás után visszajött a villany. Ekkor a jegyvizsgáló bejön és mondja : Sajnos nem tudunk továbbmenni, Szentesről elindult a segélyvonat körülbelül másfél óra amíg ideér, akinek van valamilyen ismerőse rokona az értesítse, ha nem szeretne addig a vonaton várni! Szerintem viccnek gondolta az egészet. Két fiú ült mögöttem, ők Miskolcról jöttek és egy fiatal hölgyemény. A két srác Homokra ment a lány pedig Kunszentmártonra.

A lány felhívta ismerősét, hogy jöjjön érte, mert a puszta közepén lerobbant a vonat. Megkérdeztük a csajszit, hogy eltudnának minket is vinni. Szerencsére én csak Kengyelig mentem, de azért jócskán gyalogolhattam volna... Ekkor újra bemondja a mozdonyvezető : Szolnokról elindult a segélymozdony fél óra múlva itt van, betolják a szerelvényt Martfűig! Ez már szinte kandikamerába illő jelenet volt. Egy fiatal srác leszállt a vonatról jöttek érte kocsival. Jött egy második kocsi is abba egy fiatal hölgy szállt be ugyancsak. Meguntuk a várakozást és a csajszi ismerőse is már Kengyel után járt. Leszálltunk a vonatról, átmásztunk a 2 méteres árkon a dudván keresztül, majd elkezdtünk gyalogolni az úton Kengyel felé... Erre a vonat elindul döcögve!!! Látjuk, hogy egy harmadik Uzsgyi is rá van már csatolva ami tolja! Gyerekek... Ez már tényleg röhejes! :-D Akkora köd volt, hogy az orrunkig se láttunk, de szerencsére jött a kocsi. Beültünk majd őrült száguldás közepette a vonatot is utólértük. Én kiszálltam a falu végén, megköszöntem a fuvart és további jó utat kívántam a társaságnak. Beértem a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet és az Elvira szerint a vonat késése 101 perc volt Kengyelnél! :-D Erre íme itt a bizonyíték :

 

Persze öröm az ürömben, hogy a késést eltekintve egy fantasztikus hétvégét töltöttem el a párommal. Szinte De Javu érzésem volt. Olyan volt mintha először találkoztunk volna. Nagyon szépen köszönöm ezt a hétvégét! Remélem több ilyen hétvégét illetve napot is eltudunk hamarosan tölteni és a drága rosszakaróink nem fognak minket baromságokkal zaklatni. Zárásul pedig egy videó a hétvégéhez. Szeretlek Cicc! :-)

www.youtube.com/watch

Szép jó estét mindenkinek! 

Úgy döntöttem, hogy fantáziálgatok egy kicsit ezért történeteket írkálgatok naponta a blogomba a saját életemen kívül. Kicsit nyálasak és melegek mint én. :D Akinek nem tetszik nem olvassa el. Aki meg nem szeret olvasni nézzen pornót :) De inkább lássuk az első történetet.

A középiskola

Egy fiatal fiúról szól ez a történet aki nem tudja mit kezdjen magával. Nagyon jó tanuló és nagyon jól néz ki. Nem kell senkinek. Igen ez a sors fintora. De kezdjük az elején az egész történetet. Középiskolába került egy teljesen új világba ismeretlenek közé. Már a legelső órán összehaverkodott az új osztálytársakkal. A legelső padban ült. Mikor vége lett az órának az egyik osztálytársa így szólt :

-        Van kedved délután eljönni egyet biliárdozni?

-        Persze van csak még haza megyek előtte lepakolom a cuccaimat.

Órák után hazament a fiú lepakolta a cuccait, lefürdött majd elindult a kocsmába ahol már várta osztálytársa. Leültek beszélgettek szó szót követett. Ismerkedtek egymással két korty között. Elkezdtek biliárdozni. Miután vége lett a menetnek újra az asztalhoz ültek és kortyolták tovább a sörüket majd így szólt Peti ( az osztálytárs ) :

-        El kell mondanom valamit. Én meleg vagyok.

Sanyi ( a fiú ) köpni nyelni nem tudott és teljesen zavarban volt.

-        Engem nem zavar egyáltalán csak ne fogd meg a seggem.

Elkezdtek röhögni mint a veszedelem majd újratöltötték a korsókat. Telt az idő beszélgettek sok mindenről, hogy ki merről jött miért lett Peti meleg. Későre járt már lehetett vagy 10 óra. Mivel péntek volt így mind ketten ráértek bőven. Peti kollégista volt és úgy döntött nem megy haza a hétvégén, Sanyi pedig a szüleivel lakott

-        Van kedved feljönni a koleszba inni tovább?

Szólt Peti.

-        Felmehetünk csak előbb telefonálok anyámnak, hogy nem megyek ma haza.

Válaszolt Sanyi. Így is történt. Felmentek mindketten a kollégiumba. A szobában csak ketten voltak. Peti elővett egy póker készletet.

-        Van kedved pókerezni?

-        Van hát.

Leültek a szoba közepére és elkezdtek pókerezni.

-        Én nyertem.

Mondja Peti.

-        Ezért most le kell venned egy ruhadarabot.

Sanyi csak lesett.

-        Arról nem volt szó, hogy vetkőzős pókert játszunk, de legyen.

Levette a pulóverét. Folytatták a játékot tovább.

-        Aj nincs semmim. Hát neked Petya?

-        Nekem sorom van. Vetkőzz.

Közben röhögtek. Sanyi vetkőzött tovább. Most levette az egyik zokniját

-         Azt csak párban lehet levenni ám Sanyikám!

-         Egye fene akkor legyen úgy.

Röhögtek és játszottak tovább.

-         Nyertem!

-         Persze mutasd mid van.

Sanyi kitette a kártyákat.

-         Ez bizony Royal Flush!

-         Kezdőké a szerencse.

Peti is levetette a pulóverét ám alatta nem volt se póló se trikó.

-         Nem fogsz megfázni?

-         Forró vérű vagyok tudhatnád.

Szakadtak a röhögéstől. Közben Peti elővett egy Unicumot.

-         Ez a kedvencem remélem te is szereted.

-         Én mindent megiszok csak mértékkel.

A játék vége felé már lassan minden ruha lekerült a boxeralsót kivéve. A hangulat is jó volt és a két srác is elég spicces volt már.

-         Hány fiúval voltál már Petya?

-         Nem tudom. Eddig kettő hárommal.

-         És mi jó benne? Mitől jobb mint egy nő?

-         Nem tudom. A nők valahogy nem izgatnak nem fognak meg. Egy férfitest valahogy jobban felcsigáz mint két női mell vagy fenék. Meg az erősebb testalkat is jobban izgat mint egy csontkollekció.

-         Értem.

Beszélgettek folyamatosan. Az idő már majdnem éjfélre járt. Mind ketten az ágyon ültek és a falnak dőlve néztek egymásra úgy beszélgettek. Kiégett egyszer csak az egyik égő a csillárból amitől elég sejtelmes lett a világítás.

-         Van kedved kipróbálni fiúval?

-         Ez a kérdés most, hogy jön ide?

-         Nem tudom csak nagyon tetszel nekem ezért is hívtalak el sörözni is.

-         Nem voltam még fiúval egyszer se és nem tudom milyen lehet. De ezt miért pont most közlöd velem? Nem lehetett volna hamarabb közölni, hogy te nem azért hívsz el sörözni meg ide fel a kollégiumi szobába, hogy beszélgessünk meg ismerjük meg egymást hanem azért, hogy valamit akarsz tőlem?

-         Nem tudom. Elkapott a hév ne haragudj.

Ekkor váratlan dolog történt. Sanyi lelökte az ágyra Petit és megcsókolta.

-         Próbáljuk ki. Veszíteni nem veszíthetek semmit.

A dolgok ezek után csak pörögtek. Ajtó záródott és egymás karjaiban ölelkezve, csókolózva megtörtént a dolog. Másnap reggel kómás fejjel egymásra néztek, Sanyi pedig egy csókot adott Peti szájára.

-         Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam.

-         Én annak örülnék ha nem csak egy este lenne és nem csak a testiségről szólna. Nem tudom te mit szólsz ehhez.

-         Adj időt nekem és meglátjuk.

Hétfőn újra találkozott a két fiú az iskolában. Kézfogással köszöntek egymásnak. Az első padba ültek mind a ketten. Sanyi egy kis papírdarabot tolt Peti keze alá amin ez állt :

Próbáljuk meg. Ismerkedjünk tovább és remélem nagyon jó barátok leszünk vagy később akár még több is.

Peti elmosolyodott. Órák után kiültek a parkba beszélgetni. Este Sanyi hazakísérte a kollégiumig Petit majd egy forró csókkal elváltak.

Azóta minden nap reggel megy Peti elé Sanyi. Együtt jönnek együtt mennek. Hétvégenként pedig kirándulnak…