Jó nagyot! Az előző bejegyzés ugyebár a NEM jelentéseiről szólt... Nos úgy érzem, felesleges a miértre rátérni, mert sajnos nem fogunk rá választ kapni sehogy. Miért? Hát pont azért! Igaz háttal nem kezdünk mondatot, de majd hasra fordulunk és talán jobb lesz mindenkinek. Kicsit elgondolkoztam, hogy hol is rontja el két ember az egymással való kapcsolatot. Lehet akár ezt csapásnak, ítéletnek is hívni, vagy ahogy a sors nagy könyvében meg van írva, úgy lesz, ahogy lesz és nem lehet ellene tenni. Viszont nem árt, nem elfelejteni azt a tényt is, hogy sok ember egyforma, sok pedig nem, ettől vagyunk mi olyan különlegesek és ezért vagyunk társas lények. Lények? Na igen, néhány ember csak inkább lény és nem társ, mert semmi se jó neki és minden a saját akarata szerint kell, hogy érvényesüljön.
Mi a teendő ilyenkor? Legelőször is nem árthat, ha csak úgy leülünk és megkérdezzük legelőször saját magunkat, hol rontottam el? Mi lehet a baj velem? Mit nem csinálok jól? Miért nem akar velem semmit csinálni? Majd a következő fázis az, hogy ugyanezt megkérdezzük attól az embertől is akitől természetesen pozitív visszajelzést várunk őszintén. De ekkor jön a bökkenő. A hanglejtése és a szavai annyira nem illenek össze, hogy azt hisszük igazunk van, mert velünk van a baj és nem a másikkal. Mi a teendő? Legyen őszinte és mondja el mi a baj, mi nem tetszik még akkor is, ha az őszinteség fáj. Mert bizony fájni tud nagyon sokszor. Ha erre se képes vagy esetleg a "semmi", "nincs baj", "majd csinálunk valamit", "úgy lesz ahogy szeretnéd" válaszokat kapjuk nos... Akkor ideje elgondolkozni azon, hogyan is tovább. Szenvedjünk tovább, mondjunk le arról, hogy boldogok lehetünk valakivel akit szeretünk? Esetleg erőszakkal folyamodjunk ahhoz amit szeretnénk? Teljesen felesleges! Időt kell hagyni. Bla bla bla tudom mindenki azt mondja, hogy az idő nem megoldás, szerintem se az, de részben tud segíteni. Legyünk kétszínűek!
Így van drágám, úgy lesz ahogy szeretnéd. Minden rendben van! Majd a következő lépésben meglepően a másikat összezavarjuk azzal, hogy szó szerint kinyaljuk a seggét is, csak érezze magát megaláztatva!
Az illető ilyenkor elgondolkodik, mi történt? Ez most a valóság? Nem értem. Eddig mindig én voltam a rossz, amiért soha nem úgy van valami ahogy a másik akarja és egy csapásra fordul a kocka! Idegesítő tud lenni ez fix! A legidegesítőbb már csak az tud lenni, ha még teljes mértékben a másik arcába is mászunk és úgy tálaljuk fel a dolgokat. Egy idő után, ha sikeresek voltunk, azzal a kérdéssel fog hozzánk fordulni, mi történt veled? Elmondhatjuk, hogy csak arra az útra tértünk át, hogy feladtuk a saját elveinket és ideje volt változtatni, hogy minden aszerint menjen, ahogy a másik akarja. Ezek után, ha nem történik semmi változás akkor... Igen. A legrosszabb dolog is bekövetkezhet, lépni kell. Meg is alázhatjuk a másikat, ha nagyon akarjuk, nem szükséges, elég ha mi tudjuk az a másik titkait, csupán csak fejet kell hajtani amikor még utoljára rákérdeznénk, hogy biztos nem? Majd fölényes elvonulással tapsvihar közepette, magára hagyni, hagyni őrlődni és csak azért is bebizonyítani neki, igazunk volt és mindent tudunk!
Persze ha már a célszemélyünk, szerelmünk rég elhagyott azaz semmit se akart tőlünk, akkor is, ha van még egy fikarcnyi láng is bennünk, ne hagyjuk veszni azt, hogy boldog legyen. Miért írom ezt? Talán azért, mert én is harcolok, igaz még nem teljesen tudom mi ellen, de csak egy pontot kell elérni, ami akár végzetesen is fájdalmas lehet. Folyt köv...
