"Side by side or miles apart, good friends always close to heart."
Jó napot mindenkinek! Eltelt újra jó pár nap. Gondolkoztam, hogy mit is kellene írnom. Igazándiból lenne mit, de szerintem felesleges. Mégis miért? Azért felesleges, mert csak hülyeségeket irkálnék össze meg vissza. Nem baj. Ahogy a mondás tartja, lesz ez még így se! Annyira feszült vagyok manapság, de nem tudom miért. Semmi okom nincs a szomorkodásra, mert rájöttem, hogy van akikben még meg lehet bízni és érdemes is! Nem tudom miért irigyek az emberek. Azt se tudom, hogy ha valaki irigy, akkor a másik alatt elkezdi vágni a fát, elkezd mindenféle hülyeséget beszélni csak azért, hogy ne legyen jó a másiknak, persze az esetek többségében egyáltalán nem igaz amit mond, csak azért mondja, hogy a másiknak ne legyen jó. Egyszerű szóval kifejezhető ez akár : szarkavarás. Úgy vagyok vele, hogy ha neki ez tetszik ám legyen. Élje ki így a vágyait én megmaradok a józan paraszti eszemnél ( már ami kevés is van ). Akár énekelhetném is azt, hogy i see you, mert látok jó pár dolgot és embert, de inkább becsukom a szemem és a belsőmre hallgatok. Igen. A hangok is megmondták már nekem, hogy nem vagyok normális! :D Hétvégé. Hát érdekes volt mondhatni, nagyon jól telt szerencsére. Sokat nevettem, jól éreztem magam, híztam vagy 10 kilót. :D Nem baj, majd leadom, ahhoz nagyon értek úgyis. Előreláthatólag nem tudom még mit hoz a jövő, de lehet azt hozza, hogy meghülyülök, bár ennél jobban már nem tudom hova. Tisztára olyan ez mint valami Mafia, vagy inkább Thriller. Mindenki néz és olvas amit csak tud, hogy valami pletykát kicsikarjon a másikból, eközben a túloldalon pedig értetlenség van és gondolkodás, vajon mit baszhattam el? Vajon mit, na vajon. Nem kell hülyének lenni ahhoz, hogy ezt ne tudja az ember, vagy ha hülye az ember, akkor nem árt, ha elkezd gondolkozni azon, hogy jutott el idáig. Amíg nem tudja felfogni az eseményeket, addig nem tud túllépni rajta és nem tudja megoldani a problémákat se. Már sok poszttal lentebb írtam egy bizonyos szindrómáról, de most úgy vagyok vele, hogy ismétlés nem a tudás anyja inkább. Felveszem a póker arcot, mosolygok a világra és elfeledem a gondokat. Ha mindig csak sóvárgok attól nem lesz jobb semmi és nem oldódnak meg a problémák. Küzdeni se fogok, csak akkor ha látom értelmét valaminek. Annyira nyálas ez már, inkább be is fejezem. Majd egyszer ha sok időm lesz megint akkor pötyögök pár gondolatot a fejemből, bár az se lesz nagyon értelmes. :)~ A lényeg, hogy boldog vagyok és csak ez számít! ( Mint ahogy a kép is utal rá felül )
Adás vége!
