Hol is kezdjem... Valójában nem tudom. Az a lényeg, hogy lehet megint mondogatni, hogy a BLOG az unalmas emberek unaloműzője, mint a passziánsz a magányos embereké. Passziánszozni nem szoktam, blogolni meg elvétve, ha kedvem van. Sok minden történt velem ami azt illeti, mondhatni túlságosan is sok dolog. Tökre happy vagyok meg minden, vagy nem tudom. Néha azt kívánom inkább nem is ide születtem volna, néha pedig csak egyszerűen nézek ki a fejemből, mintha minden jó lenne, de ez nem így van. Egyetlen dolgot tudok biztosan : én nem adom fel, nem olyan vagyok. Egy második esély mindenkinek jár. Ha tehetném, nem kezdeném újra, de nem is az elkövetett hibákat javítanám ki, hanem az elkövetkezendő időben megelőzném a hibákat. A szó elszáll, az írás pedig megmarad... És persze I ♥ Balaton!
