The Life

Sokat töpreng az ember azon, hogy miután elkezd tudni dolgokat, vajon jobb lesz-e, megváltja a világot esetleg milliomos lesz, feltaláló, tűzoltó és még sorolhatnánk. Idestova lassan 30 éve az embernek arra sincs gondja, hogy egyen, mivel a pelust is kicserélik alatta. Ez az évek során változik, de…

A valósággal való bármilyen egyezés csupán a véletlen műve. Mikor már végleg betelik a pohár, vagy esetleg a pohár szélén is túlcsordul a lé és a maszlag, akkor nincs mit tenni, a bili kiborul, elkap az ékszíj, vesszen aminek vesznie kell! Manapság az emberek úgy élnek többségében, mintha csak…

Emlékszik még mindenki a Lar Pour L'art társaságra? Nos nekem is ilyesmi fut néha át az agyamon... NORMÁLIS?!?!?!?!?! Egyre jobban úgy érzem, nem tudom, hogy meddig lehet ezt folytatni. Az előző írásomban arról beszéltem, hogy az álarc előbb utóbb lehull, de úgy látszik, egyesek annyira nagy…

Néha magad se tudhatod, hogy mit hoz neked a sor. Az emberek hirtelen megváltoznak és azt se tudják, hogy mit mondjanak csak annak a reményében, hogy egy fikarcnyi boldogságot is adjanak a másiknak és ne bántsák meg. Sok embernek ez nem működik, mert akármennyire is próbál kedves lenni, soha nem…

Épp emberi ésszel nem felfogható dolgok történnek a mai világban és igen, még mindig megtehetik. A harmadik pofon a mai nap már rosszabb nem is lehet, de úgy érzem ezt tudnia kell mindenkinek, hogy mit tehetnek meg az emberek manapság.                     Mint a villám a derült égből úgy…

 Mivel is kezdjem kedves nép, nem is tudom. Annyi mindent kihagytam, de ez csak azért lehetséges, mert nem voltak egyáltalán olyan fontosak, hogy megemlítsem, vagy talán nem nagyon érdekelt semmi az ég világon. Azonban a mai napon megint kapott a pofa egy nagyot és csattant akkorát,…

Hol is kezdjem... Valójában nem tudom. Az a lényeg, hogy lehet megint mondogatni, hogy a BLOG az unalmas emberek unaloműzője, mint a passziánsz a magányos embereké. Passziánszozni nem szoktam, blogolni meg elvétve, ha kedvem van. Sok minden történt velem ami azt illeti, mondhatni…

 "Side by side or miles apart, good friends always close to heart."Jó napot mindenkinek! Eltelt újra jó pár nap. Gondolkoztam, hogy mit is kellene írnom. Igazándiból lenne mit, de szerintem felesleges. Mégis miért? Azért felesleges, mert csak hülyeségeket irkálnék össze…

 "Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást."Legszívesebben pár emléket kitörölnék az emlékezetemből, ha tehetném… Nem kell senkinek ezt magára vennie, nem személyeskedésnek…

Időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előre ugrani. (Drabkina)Eltelt egy nap megint… Gondolkozom, tehát vagyok… Tartja a mondás. Min kellene gondolkoznom? Arról, hogy semmi sem lehetetlen, csak van, aki tehetetlen. Nem tudom, miért nem tud valaki gondolkozni…

A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.Szóval, ahogy ígértem. Unatkoztam egy kicsit a múltkor és ezt találtam ( most már meg lehet engem is kövezni, amiért ilyen baromságokkal ütöm el az időmet ). Az unobtainium egy angol-latin…

 Gondolkozom, tehát vagyok. Vagy mégse? Már magam se tudom, de azt hiszem én nem látlak… Eltelt egy újabb nap úgy, hogy nem történt semmi érdemleges. Gondolkozóban vagyok, csak nem értem miért. Van ennek értelme egyáltalán? Lehet nem, de akkor mégis miért csinálom…

 Marad a fantázia, de indulnom kell, mert ez a buli rólam szól. Előszó : Aki nem akarja hallgatni a zenét bal oldalt, egy gomb segítségével meg tudja állítani és ne szidjon engem feleslegesen! De milyen fantázia? Ez őrület! Hajnali 1:45 van és nem aludtam még egy percet…

Szebb napot mindenkinek!Remélem ezt az oldalt azok az illetők is elfogják olvasni akiknek szánom!Nagyon elegem van már abból, hogy a párom és közém akarnak állni. Abból is elegem van, hogy az emberek értetlenek és nem tudják felfogni azzal a pötty agyukkal ( már persze ha van nekik…

Jó nagyot!Elég rég jártam már erre ami azt illeti... Ez csak azt bizonyítja, hogy nincs sok időm szerencsére. :-P Nem mintha ennek nem örülnék. :-) Egy kis történetet szeretnék veletek megosztani ami a tegnapi napon történt. Tegnap délután indultam vissza a páromtól…

Ezt eddig is tudtam sajnos, hogy az élet nem fenékig tejföl... Már rég a vonaton ülnék és döcögnék Székesfehérvár felé, de nem így történt... Egy időre a blogolás is abbamarad részemről. Aki akar az elér. Sziasztok! :-(  

Próbálok ébredezni de valahogy nem nagyon megy mivel le se feküdtem. Nem jó ez így. Állandóan fent vagyok egész este, az egész napot meg átalszom... Na de mondjuk jobb dolgom nincs max itthon segíteni nagyanyámnak. Hugom kezd teljesen kiakasztani. Nincs cigim erre tegnap odaadtam neki…