Időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előre ugrani. (Drabkina)
Eltelt egy nap megint… Gondolkozom, tehát vagyok… Tartja a mondás. Min kellene gondolkoznom? Arról, hogy semmi sem lehetetlen, csak van, aki tehetetlen. Nem tudom, miért nem tud valaki gondolkozni reálisan és ésszerűen? Nehéz lenne talán? Ezek szerint igen! De miért? Túl sok a kérdés megint úgy érzem. Nem ítélkezem senki felett, de van egy poharam, amiből már ki is csordult az a kevés, ami beleférne. Ilyenkor az ember elgondolkozik, vajon mit tehet, vagy mi történt, amiért ide jutott. Pofon egyszerű a válasz. Hagyta, hogy felemésszék a dolgok. Sikerült is, de az utolsó pillanatban hátra léptem és ugrottam egy nagyot a szakadék másik szélére és elkezdtem a jó úton járást. Megkértek, hogy vezessek ma egy kvízt… Elbaszták, így nem lett semmi belőle. Megittam egy üveg sört és nemhogy hatását érezném, még józanabb vagyok! Biztos ez már a vég megint. A sors keze velem mindig olyan érdekesen bán ( Nem akarom, hogy sajnáljon bár ki is ). Ezt csak azért írom, mert mindenki magának alakítja a sorsát és maga keresi a bajt. Igaz! Én nem kerestem a bajt, hanem mondhatni rám talált és elhatalmasodott rajtam. Vagy nem? Lehet, hogy mégis csak én kerestem magamnak a bajt csak túl későn ismertem fel, hogy ez rossz? Lehet! Néha átnyúlnék virtuálisan a képernyőn, hogy egy-két pofont kiosszak, de szerintem attól nem lenne jobb. Miért én hozzak mindent helyre, pláne úgy, hogy nem is én csináltam a bajt. Vessük véget a drámaszakkörnek, elvégre nem vagyok depressziós, csak ( csendes ) őrült és bolond. Nagy nehezen találtam magamnak egy barátot akiben megbízhatok és bármit megbeszélhetek vele. This is Incredible. Ugye? Számomra is az. Minden reggel úgy kelek fel, hogy ennél már csak jobb lesz. Jobb is tényleg! : ) Nem idegeskedem, nem rágom magam feleslegesen dolgokon, nem unatkozom. Nem tudom, ki hogy van vele, de az ember rájön egy idő után, hogy mi kell neki. Nekem egy kis magány kell és barátok, hogy végre legyen életem. Elég hamar elkezdtem a kiégést, de időben megálltam úgy érzem. Majd lesz időm még tombolni. Számomra legfontosabb most az, hogy leszűrjem a dolgokból azt amit eddig tanultam és mérlegeljek, merre menjek tovább. Az út már le van rakva előttem, csak követnem kell és nem lelépni róla. A kép… Igen… Szóval cogito ergo sum… Ezek jártam a fejemben. Még mindig hülyének tartanak sokan, hogy oda vagyok az Avatar c. filmért, de nem értem miért. Van aki Ross dokiért rajong, van aki Bruce Willisért. Szóval nem értem az összefüggést. Beteges? Nem hiszem. Azért már túl léptem azon, hogy mi a különbség a valóság és az illúzió között. De, nem vagyok tanár se próféta, úgyhogy szerintem be is fejezem az írást. A kaland folytatódik, már csak pár nap… ;)
Adás vége!
Jake teghekamatyannery
