Marad a fantázia, de indulnom kell, mert ez a buli rólam szól.
Előszó : Aki nem akarja hallgatni a zenét bal oldalt, egy gomb segítségével meg tudja állítani és ne szidjon engem feleslegesen!
De milyen fantázia? Ez őrület! Hajnali 1:45 van és nem aludtam még egy percet se. Nem tudok, de nem tudom miért. Ideges se vagyok, álmos se, a kedvem jó. Ennek még lesz böjtje úgy érzem. Az este, illetve éjszaka folyamán jó pár dolog ment át a fejemben ( mivel agyam nincs ). Először is a zúgása a MIG24-eseknek, mert azoknak is itt kell repülni unalmukban, másodszor pedig egy beszélgetés során rájöttem valamire.
Normális, őszinte barátként sokkal többet érne nekem, mint, hogy egyszer vagy kétszer lefeküdjön velem, de több nem lehetséges, a kapcsolat alaptermészetéből adódóan ( marad a fantázia ). Többek között ez is, valamint a Stockholm szindróma. Hallott már róla valaki? Nem? Akkor leírom. Klasszikus esetben az, mikor valakit túszul ejtenek, és egy idő után a túsz azonosul a túszejtővel. Kezdi megkedvelni, szinte megszereti és megérti miért is tartja őt túszként, vagy ha nem is érti meg, akkor is elfogadja a helyzetét, hogy ő egy túsz. Mi több, kedvelni kezdi a túszejtőt, mert a környezete teljesen megváltozott, és ehhez alkalmazkodik a személyisége, világnézete, azaz ez a túszejtés az ő világa már, és bár alapból nem lehetne ott boldog, mert képtelenségnek tűnik, mégis az, mert nem lát más kiutat... Érdekes ugye? Számomra is, ráadásul felfoghatatlan. Mindig csak közmondások és szólások jutnak eszembe az ilyenről, mégpedig ehhez tartozóan: nem erőszak a disznótor!
Ülök az ágyon és töprengem. Lassan már összefolynak a napok. Alszom két-három órát, ha tudok és nem kelek fel valamire. Fáradt nem vagyok csak kiakaszt a tétlenség. Öröm az ürömben még mindig a fantázia. Megoldás? Van?! Álmodni jó, az álmainkat pedig senki nem veheti el, vagy nem irányíthatja csak önmagunk. Azt mondják azok blogolnak akik magányosak és megőrültek, ezzel szeretnék magukra felhívni a figyelmet, hogy egyedül vannak. Ez szerintem badarság! Nem vagyok egyedül, magányos se vagyok, igaz néha jót tesz egy kis egyedüllét, megőrülni már rég megőrültem viszont. De nem ez a megoldás, hanem az álmaink valóra váltása. Mi kell ehhez? Nem, nem a szakácskönyv vagy bármi féle recept a nagymama konyhájából. Egyszerű akarat, elszántság szükségeltetik. Ha ez nincs meg, megette a fene. Egyszerű példaként fel lehet hozni a munkakeresést. Aki elszánt és van akarata, az talál magának munkát. Ennyire egyszerűen nagyszerű. Mindjárt két óra. Délután utazom Pestre. Hurrá! Leginkább elbújnék most valahova, ahol jó idő van, kiszellőztetném a fejem és nyugodtan lennék. Nem, nincs semmi bajom ne értsen félre senki, csupán kell egy kis magány, hogy gondolkozzak dolgokon. Van min ami azt illeti. Kalandos volt eddig is az utam és az életem, de úgy érzem most még jobban az lesz. Nem tudom miért, de így érzem. Az idióta horoszkópok is mind ezt mondják, pedig nem hiszek az ilyenekben. De, ha mindegyik ugyanazt írja akkor remélem nem csak összebeszéltek ellenem. De, egye fene! Állok elébe az új kalandoknak!
Adás vége! Legközelebb vasárnap este jelentkezem!
Slatki snovi!
