"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken."
Örök jó kedv, ez jellemez engem. Egyébként jó reggelt mindenkinek! :) Itt egy újabb nap, egy remek nap. De mégis! Mitől jó ez és miért jó nekem? Nem tudom magam se igazán, de ha csak a jóra gondolok mindig, az álmaimban élek és próbálom őket megvalósítani, akkor jó. Azt mondják álmodozni nem jó dolog. De miért nem? Amíg az embernek vannak álmai, van miből építkezni. Igaz, szarból is lehet várat építeni, de a kettő nem ugyanaz!
Mindennek megvan a maga oka. Ahogy valaki viselkedik annak is. Csak az ok, nem mindig az, amit hiszünk! De mit kellene hinni? Nem tudom. A mai világban, ha van olyan, hogy lehet hinni valakinek a szavában, az nagy szó. Ennyi idő alatt már rájöttem sok mindenre, legfőképpen arra, hogy nem érdemes a múltat feszengetni, mivel akiben egyszer bíztunk, de a múltban maradt, nem lehet hinni benne. Ezért is veszítettük el őt.
Új ruha? Minek az? Talán más ember leszek benne? Rossz dolog, ha a zsák többet ér a húsnál, ami benne van. Pedig nem! Más embernek érzed magad. De mitől? Fura. Én akárhányszor elmentem vásárolni ruhát magamnak, mindig jó kedvem volt, hogy új gönceim vannak. De térjünk a lényegre és ne prófétáljak itt, mint XXXXXXXXXX. Gyula Pápa.
Egyre nehezebb a gondolkodás részemről. Nem tudom, miért érzem úgy, hogy túl jó a kedvem mindig, közben pedig leszarnak!? Kellemetlen… Tenni ellene mit lehet? Sok mindent nem szerintem. Nem szól szám, nem fáj fejem. Sikeresen megszüntettem minden kapcsolatomat bizonyos társkereső oldalakon, illetve már csak a Faszbúkon vagyok fent. Rémes. Olyan mintha elakarnék a világ elől bújni, vagy elmenekülni valami vagy valaki(k) elől. Néha gondolkodom ilyeneken is. Milyen jó lenne egyedül, gondok nélkül, csendben, nyugalomban. De ez se megoldás. Ami megtörtént, megtörtént. Nem lehet rajta változtatni még akkor se ha akarunk. Gondok mindig lesznek, de felül kell rajtuk kerekedni, mert csak úgy jutunk előre az úton. Elindultam én is 3 napja egy úton, merem remélni, hogy nem a lejtő végén végzem, hanem egy normális talajon az ösvény közepén. Rémes, de ki kell mondani : Jó kedvem van és senki nem foszthat meg ettől, bármilyen szóval, mondattal, cselekedettel! Mindenkinek kívánok én is ilyen napot, hetet! ;)
A képhez nem kell szerintem magyarázkodnom, csak a hangulat állapotomat jellemzi. Igen leírom megint : a jó kedvemet és az örömömet! ;) Linkhez pedig szintén no comment! ;)
Adás vége! Este jelentkezem!
